Tartalomjegyzék
A görög mitológiában Perszephoné a az alvilág istennője a mélység királynője.
Hádész, az alvilág istene elrabolta, Perszephoné a felesége lett, és vele együtt kezdett uralkodni.
Ez egy misztikus, érzékeny és intuitív aspektust képvisel, és kapcsolódik a az évszakok születése főként tavasszal és télen.
Rómában is imádják, ahol a nevét Proserpinéra változtatták.
Perszephoné mítosza
Zeusznak, az istenek istenének és Demeternek, az aratás és termékenység istennőjének a lánya, és ezt a lényt eredetileg Corának hívták.
Lásd még: Minden idők 27 legjobb háborús filmjeŐ és az édesanyja nagyon szoros kapcsolatban álltak, amelyben Demeter mindig ott volt, hogy megvédje őt.
Egy napon azonban a szép és szűz Cora szokása szerint nárciszvirágot szedett, amikor valami meglepő dolog történt.
Megjelent Hádész, az alvilág istene, aki azt állította, hogy szerelmes. Ekkor egy nagy repedést nyitott a földön, elrabolta a lányt, és a birodalmába vitte. Ettől az eseménytől kezdve Corát Perszephonénak hívják.
Démétérnek hiányzott a lány, kétségbeesett és depressziós lett, ezért az istennő leszállt az Olümposzról, és kilenc nap és kilenc éjszaka két fáklyával a kezében, egy-egy fáklyával a kezében vándorolt a világban, hogy megkeresse a lányát.
E nagy szomorúság miatt Demeter, aki a földművelésért és az aratásért volt felelős, kiszárította a földet, így az terméketlen lett.
Közben az alvilágban Hádész egy gránátalmát kínál Perszephonénak, aki megeszik két szemet a gyümölcsből. Ezzel megpecsételődik a kettejük házassága.
Perszephoné istennő ábrázolása, melyet Dante Gabriel Rossetti festett 1874-ben.
Héliosz, a napisten figyelte a termékenység istennőjének gyötrelmeit, és elmondta neki, hogy lányát elrabolta Hádész.
Amikor Demeter megérkezik az alvilágba, hogy megmentse Perszephonét, Hádész nem engedi vissza a felső világba, mert az istennő megette a gránátalmát, és ezzel elkötelezte magát neki.
A helyzetet észrevéve Zeusz elküldte Hermészt, a hírvivő istent a mélybe, és megparancsolta Perszephonénak, hogy az idő felét töltse férjével, a másik felét pedig az Olümposzon anyjával, Demeterrel, mert a föld nem száradhat ki végleg.
Ez megtörténik, és ettől kezdve a természet körforgása létrejön.
Az az időszak, amikor Perszephoné Démétér társaságában van, a tavasznak felel meg az aratás idejéig, mivel az anyja boldog és virágzó. Amikor az istennő visszatér az alvilágba, Démétér elszomorodik, és a föld terméketlen lesz, ez a tél időszaka.
Mítoszelemzés és szimbolika
Ez egy jól ismert történet a görög mitológiából, és számos szimbolikát és jelentést hordoz.
Perszephonét, aki szoros kapcsolatban áll anyjával, Demeterrel, úgy írják le, mint a " anya lánya "A kettőt még gyakran ábrázolják is egy búzakorpa a bőség és a jólét jeleként.
Mielőtt az alvilágba került volna, Perszephoné szűz lány volt. Hádész általi elrablásáról a történelemben sokan beszámolnak, beleértve a művészeti alkotásokat is. Ez a pillanat erőszakot jelent, és egyes tudósok a gránátalma elfogyasztását úgy értelmezik, mint a lány szüzességének kényszerű elvesztését.
Proserpine elrablása (1686), Luca Giordano,
Vannak olyan értelmezések is, amelyek a piros gránátalmát a lányok első menstruációjához, az úgynevezett menarche-hoz kötik. a mítosz ciklikus jellege - az évszakok, a betakarítás és az aszály - a ciklikus szempontokra vonatkozó női termékenység mint például az ovuláció, a premenstruációs feszültség és a menstruáció.
Így ezt az istennőt úgy tekintik, mint a az intuíció, az önvizsgálat és az érzékenység archetípusa. Ebben az esetben az "alvilág" a tudattalanhoz és az internalizációhoz kapcsolódik.
Perszephoné szimbólumként hordozza a dualitás annak fontossága, hogy kapcsolatban legyünk a belső világunkkal, de mindig a felszínre törjünk, hogy a bölcsességet az anyagi világban alkalmazzuk, és jó gyümölcsöket arassunk.
Lásd még: Bennszülött legendák: az őslakos népek fő mítoszai (megjegyzésekkel)
Perszephonét és Hádészt ábrázoló szobor, a kutyával, Kerberosszal együtt. Kreditelem: Jebulon, Heraklion Múzeum, Kréta.
Érdekelheti még :
