Tartalomjegyzék
Az emberiség legfontosabb irodalmi művének tartott Biblia hatalmas tudásforrás lehet az emberek számára az élet minden szakaszában.
Ha olyan meséket keresel, amelyeket lefekvés előtt mesélhetsz a gyermekeidnek, mit szólnál, ha olyan történeteket választanál, amelyek ősi, bölcsességgel teli tanulságokat közvetítenek? Segítségül kiválasztottunk 8 olyan, gyermekek számára adaptált történetet, amelyeket mindenkinek ismernie kell:
1. a világ teremtése
A világ teremtése Pieter Bruege.
Kezdetben csak Isten létezett, de Ő egyedül érezte magát. Ekkor döntött úgy, hogy megteremt mindent. Először is megteremtette a fényt, mert az alapvető az élethez, és elválasztotta a sötétségtől.
A világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte; aztán leszállt az éjszaka, majd először felvirradt. Aztán a második napon megteremtette az eget, és az összes vizet egyesítette, hogy a tengereket alkossa.
A harmadik napon megjelent a föld, és Isten lelkesedésében megjelentette a magokat, a növényeket és a virágokat. Hamarosan gyönyörű fák és színes gyümölcseik jelentek meg.
A negyedik napon a nap és a felhők elkezdték díszíteni az eget, és még aznap este először ragyogott fel a hold és a csillagok. Másnap reggel Isten megtöltötte a tengereket és a folyókat élettel, változatos halakkal és sokféle élőlénnyel.
Végül a földet minden faj benépesítette. Mivel még nem volt elégedett, a hatodik napon Isten megteremtette az embert, a saját képmására. A teremtés szépségétől elámulva a hetedik napon Isten megpihent.
(Az 1Mózes 1:3 - 2:3 alapján)
A híres epizód a világ teremtéséről szóló bibliai nézetet mutatja be, amelynek célja, hogy megmagyarázni mindent, ami létezik A bolygó, az állatvilág, a növényvilág és maguk az emberek is Isten akaratából jöttek létre.
A cselekményben láthatjuk, hogy munkája fokozatos volt: minden nap egy kicsit többet épített, és a legkülönfélébb formákban hozta létre az életet.
A hetedik napon Isten befejezte a munkáját és megállt pihenni. Ezért a katolicizmus a vasárnapot a szent nap amelyet az istentiszteletnek és a pihenésnek kell szentelni.
2. az emberiség teremtése
Isten megteremtette a világot, egy hatalmas, színes, élettel teli kertet, de hiányzott valaki, aki minderről gondoskodik. Ekkor agyagból és agyagból megformálta az első embert.
Egyetlen isteni lélegzetvétellel Ádám élni kezdett. Elámult az őt körülvevő dolgok szépségén. Isten elküldte az összes állatfajt, és megparancsolta neki, hogy válasszon nevet mindegyiknek.
A férfi azonban magányos volt abban a csodálatos kertben, és szomorúnak érezte magát. Ekkor a Mindenható kivette az egyik bordáját, a szíve oldalából, és felhasználta, hogy megteremtse az első nőt.
Így született meg Éva, Ádám társa: egymásnak teremtették őket, egymásba szerettek és szaporodtak. E szerelem és Isten akaratának eredményeként az emberi faj növekedett és elterjedt az egész világon.
(A Teremtés könyve 2-3 adaptációja)
Ádám és Éva születése az emberiség kezdetét szimbolizálja. Isten keresett valakit, aki őrzi az általa teremtett csodálatos kertet, és ennek érdekében saját alakja ihlette, hogy agyagból embert alkosson.
Ádámnak azonban hiányzott valaki, akivel ossza meg ezt a tökéletességet Így született meg Éva, aki Ádám bordájából készült, és ugyanabból az anyagból állt, mint ő. Az elbeszélés arra emlékeztet bennünket, hogy nem érezzük magunkat teljesnek, ha teljesen egyedül vagyunk.
Ádám és Éva így élte volna meg az első szerelmi történetet, és tettek egy alapvető felfedezést az emberi létről: arra születtünk, hogy szeretet és kötődés hogy ne szigeteljük el magunkat.
Jónás és a nagy hal
Jónás és a bálna H. Mandel.
Jónás próféta volt, aki az isteni szó terjesztésének szentelte életét. Egy nap parancsot kapott Istentől: Ninivébe kell utaznia, és figyelmeztetnie kell a hely lakóit a rájuk váró büntetésre.
Mivel az a föld veszélyt jelentett Izrael népe számára, Jónás megijedt, és úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja küldetését. Ehelyett hajóra szállt, és az ellenkező irányba, Tarsis felé tartott. Isten azonban nagyon figyelte őt, és hatalmas vihart küldött.
A legénység, gyanítva, hogy Jónás a felelős, elhatározta, hogy a vízbe dobja őt. Isten, hogy megmentse őt, egy hatalmas halat küldött, amely elnyelte őt. Így Jónás három napon és három éjszakán át imádkozott és bocsánatot kért, megbánva, hogy nem követte az Ő akaratát.
Végül, amikor beleegyezett, hogy Ninivébe menjen prédikálni, Jónást a partra dobta a hatalmas hal. Odaérve figyelmeztette az embereket, hogy Isten elpusztítja azt a földet, ha nem változtatnak viselkedésükön 40 napon belül.
Lásd még: Mi a Bauhaus Művészeti Iskola (Bauhaus mozgalom)?Ninive népe hitt a próféta üzenetének, megfogadta tanácsát, és megváltoztatta életmódját. Így 40 nap után isteni megbocsátást kaptak, és minden a helyén maradt.
(Jónás könyvéből, Ószövetség)
Jónás története felidézi a az engedelmesség értéke A férfi, aki addig hűséges volt Istenhez, nem akart hallgatni az Ő terveire, és megpróbálta megváltoztatni a rá váró sorsot.
Amikor a tengerbe vetették, ez lehetett volna a vége, de Isten nem engedte meg, mert volt egy küldetése Jónás napokig a hal gyomrában rekedve rájön, hogy nincs menekvés Isten akarata elől, és végül elfogadja azt.
A cselekmény azt is megmutatja, hogy a megbocsátást mindazok elnyerhetik, akik valóban megbánják.
4. Sámuel, Isten szolgája
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jámbor asszony, akinek nagy álma volt, hogy anya legyen. Minden évben kérte Istent, hogy adjon neki gyermeket, de vágya nem teljesült. Mígnem egy nap elhatározta, hogy ígéretet tesz: ha teherbe esik, gyermekét az Egyház szolgájának adja.
Hamarosan imái meghallgatásra találtak, és egy fiú született, aki a Sámuel nevet kapta. Amikor elérte a megfelelő kort, édesanyja elment, hogy átadja őt az egyháznak, teljesítve ezzel az ígéret rá eső részét.
Egy nap egy hang szólította meg, és azt hitte, hogy Éli, a pap beszél. Éli ekkor azt mondta, hogy Sámuelnek meg kell tanulnia hallgatni Isten hangjára, és ha ezt megismétlik, azt kell válaszolnia: "Beszélj, Uram, szolgád hallgat".
Az éjszaka folyamán a fiú ugyanazt a hangot hallotta, és a tanult módon válaszolt. Ettől kezdve Isten beszélni kezdett Sámuelhez, és sok mindenre figyelmeztette, ami történni fog.
A fiú így az Úr akaratának hírnöke lett, és elkezdett másokat figyelmeztetni arra, hogy mivel kell szembenézniük a jövőben.
(Sámuel könyve, Ószövetség)
Az édesanyja imáira adott válaszként született Samuelnek már eleve az volt a sorsa, hogy Istent szolgálni A család teljesíti kötelességét, és a megfelelő pillanatban átadja a gyermeket az egyháznak.
Bár Sámuel igyekszik tanulni és jól viselkedni, még mindig nem tudja, hogyan reagáljon, amikor először hallja az isteni hangot.
Később, amikor rájön, hogy szüksége van mutass alázatot , kijelentve, hogy kész hallgatni rá és követni a parancsait, tovább megy, hogy terjessze Isten igéjét az emberek között.
5. a kis Jézus születése
Az arab Názáret városában élt egy jószívű fiatal nő, akit Máriának hívtak. Egy nap meglepetésszerűen meglátogatta őt Gábriel angyal, egy isteni küldött lény, aki közölte vele, hogy ő az a kiválasztott, aki Isten gyermekének anyja lesz. A lánynak ekkor azt mondták, hogy nevezze el a gyermeket Jézusnak.
Férje, az ács József magához vette terhes feleségét, és együtt elhatározták, hogy felnevelik Jézust.
Mária terhessége már előrehaladott állapotban volt, ezért a római császár, Augustus császár parancsára Józseffel együtt Betlehembe kellett mennie.
Fárasztó utazás után célba értek, de a városban már nem volt szállás, ezért egy istállóban kerestek menedéket.
Mária már a szülés előtt állt, így csendben, állatok között, szeretet által körülvéve született meg Jézus, akit egy jászolba helyeztek.
Messze innen három bölcs - Melchior, Baltasar és Gaspar - elhatározta, hogy követni fognak egy fényes csillagot az égen, mert tudták, hogy azon az éjszakán egy megvilágosodott lény fog születni.
Így érkeztek meg a betlehemi istállóba, és így ajándékozták meg a gyermeket arannyal, tömjénnel és mirhával.
Annak a születésének története, akit az emberiség megmentőjeként ismernek el, egy nagyon szép tanítást hordoz, mégpedig a következőt. egyszerűség és kedvesség .
Elmondja, hogyan érkezett a földre ez a megvilágosodott ember, megmutatja, milyen volt a Mária és József házaspár társkapcsolata a nehézségek közepette, és milyen volt Jézus szívélyes fogadtatása.
A család alázatosságára is rámutat, emlékeztetve Jézus szegény és egyszerű származására és az emberek iránti elkötelezettségére.
Az irgalmas szamaritánus
Az irgalmas szamaritánus ifjabb David Teniers.
Egy nap egy ember megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy bejusson a mennyek országába. Ő azt válaszolta, hogy a Biblia szavait kell követnie: imádja Istent mindenekfelett, és szeresse felebarátját, mint önmagát.
A férfi ekkor megkérdezte: "Ki a felebarát?" Jézus egy régi történet segítségével válaszolt: az irgalmas szamaritánus példázatával.
Egyszer volt, hol nem volt, egy zsidó férfi Jeruzsálemből Jerikóba gyalogolt, egy nehéz úton, amely két teljes napig tartott. Boldogan haladt, de megtámadta egy csapat bandita, akik kirabolták és megverték, és a testét az úton hagyták.
Egy pap és egy pap ment el a sebesült férfi mellett, de ők tovább folytatták útjukat, nem törődve szenvedésével. Ekkor egy samáriai ment el mellette, egy olyan nép, amely akkoriban a zsidók riválisa volt.
A vérfoltos test miatt aggódva megállt, hogy segítsen a másik férfin. Először megtisztította a sebeit, majd felültette az idegent a szamarára. Ezután elvitte a férfit egy fogadóba, és felajánlotta, hogy gondoskodnak róla, és felajánlotta, hogy kifizeti a költségeit.
Amikor Jézus befejezte a történetet, a kérdező megkérdezte: "De ki volt egyáltalán a felebarát?" És az Isten Fia azt válaszolta: "Az, aki könyörületes volt. Tehát tegyétek ugyanezt!".
(Lukács 10:25-37, Újszövetség)
Ez a történet olyan alapvető értékekről szól, mint szeretet, empátia, tisztelet Tetteinket és magatartásunkat irányadó iránytűként soha nem szabad elfelejtenünk, hogy más emberi lényekkel ugyanolyan méltósággal bánjunk, mint amilyet mi elvárunk tőlük.
Akárcsak a cselekmény szereplője, mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül mások szenvedését. Ahelyett, hogy elfordítjuk az arcunkat, amikor meglátunk valakit, akinek segítségre van szüksége, és úgy teszünk, mintha nem a mi problémánk lenne, erkölcsi kötelességünk, hogy kinyújtani a kezünket és terjessze a jóságot az egész világon.
7. Izsák Gerárban
Amikor Ábrahám és Sára már idősek voltak, Isten fiút adott a házaspárnak, és bejelentette, hogy tőle nagy és fontos nemzetség fog származni. Amikor Izsák már felnőtt volt, éhínség kezdett eluralkodni azon a vidéken.
Látva, hogy sokan elmennek egy jobb élet reményében, arra gondolt, hogy Egyiptomba utazik. Ekkor Isten megjelent neki egy látomásban, és így szólt hozzá: "Ha ezen a földön maradsz a családoddal, én melletted leszek és megáldalak".
A férfi nem habozott, hogy engedelmeskedjen Isten parancsának, és Kánaánban maradt. Isten oltalmával a termés megszaporodott, a jószág pedig erős és egészséges lett. Hamarosan Izsák vagyona gyarapodott, és elkezdett gondot okozni a körülötte élőknek.
Féltékenyek voltak, földdel töltötték meg a kútjait, megakadályozva, hogy az állatok vizet igyanak, és megparancsolták neki, hogy távozzon. Ekkor Izsák és családja Gerár völgyébe költözött. Ott kutat ásott, és talált egy tiszta vizű forrást.
Azt állítva, hogy Izsáknak nincs joga ehhez a vízhez, a helyiek elzárták a kutat. A történelem többször is megismétlődött: hiába tették tönkre a munkáját az irigyek, Izsák nyugodt maradt, és csak kezdte elölről.
Egy idő után a többiek kezdtek rájönni, hogy a férfit bizonyára Isten őrzi. Ezért vezetőjük úgy döntött, hogy felkeresi őt, és békét köt vele.
(A Teremtés könyve 26. fejezetének adaptációja)
A földjén uralkodó nyomorral és hiányosságokkal szembesülve Izsák arra készült, hogy elhagyja a földet, de Isten másképp döntött. E parancs követése nem tűnt túl logikusnak, hiszen mindenki máshol kereste a meggazdagodás lehetőségeit.
Ennek ellenére nem kérdőjelezte meg a kapott küldetést, és teljesítette a számára fenntartott sorsot. Mindig fenntartotta a abszolút bizalom Istenben A férfi ellenállt minden támadásnak, és soha nem tétovázott, vagy hagyta el a célját.
Lásd még: Donnie Darko film (magyarázat és összefoglaló)A történet lenyűgöző példája annak, aki soha nem veszítette el a hitét, és mindig arra törekedett, hogy fenntartani a békét még akkor is, amikor megalázták és kihívták azok, akiknek nem tetszett a sikere.
8. Noé bárkája
Noé bárkája Edward Hicks.
Egyszer Isten végignézett a világon, és nagyon elszomorították az emberek. Úgy tűnt, hogy egyre önzőbbek és gonoszabbak, elfelejtették az olyan értékeket, mint a megosztás és a felebaráti szeretet.
A Teremtő csalódott a sok bűnben, amit látott, ezért úgy döntött, hogy véget vet a sok gonoszságnak. Ezért felkereste Noét, a jó embert, és nehéz feladatot adott neki: egy óriási hajót kellett készítenie, amely képes volt túlélni az özönvizet.
Ezután Noénak össze kellett gyűjtenie néhány állatot minden fajtából, és elég élelmet, hogy megetesse őket. Ha ez sikerülne neki, akkor az egész családja megmenekülne az eljövendő szörnyű vihar idején.
A férfi hosszú évekig dolgozott, amíg befejezte a munkát. Körülötte mindenki megkérdőjelezte, hogy mit csinál. Amikor a hajó elkészült, az Úr figyelmeztette Noét, hogy csak 7 napja van arra, hogy mindent előkészítsen.
Amint mindenki beszállt a csónakba, Isten esőt küldött, amely 40 nap és 40 éjjel tartott. A víz mindent elárasztott és pusztulást terjesztett, miközben Noé bárkája több mint egy évig hajózott.
Ennek az időnek a végén a föld kiszáradt, mindenki kiszállhatott, és újra elkezdhette az életet a bolygón. Isten elégedett volt Noé erőfeszítéseivel, megbocsátott az emberiségnek, és megígérte, hogy soha többé nem küld hasonló özönvizet.
(1Mózes 6-9 adaptációja)
Noé, az az ember, aki a Biblia szerint 500 évig élt volna, felelős volt a földi élet megmentéséért a hatalmas özönvíz idején. Viselkedéséért a Isten által kiválasztott és sokáig kellett dolgozniuk, hogy megépítsék a bárkát.
Azok számára, akik nem tudtak a küldetéséről, a gigantikus építmény abszurdnak tűnt, de Noé ismerte a célját Így az ő erőfeszítéseinek köszönhetően az isteni akarat érvényesült, és minden élet visszatért.
9. Dávid és Góliát
Saul volt Izrael királya, de távol élt az isteni törvényektől, ezért Isten szólt Sámuel prófétához, és megparancsolta neki, hogy keresse meg Isainak fiait, mert egyikük elfoglalja a trónt.
Isainak 8 fia volt, és Sámuel ismerte a legidősebbet és legerősebbet, de hallgatott az Úr szavára, aki figyelmeztette, hogy ne a fiúk külsejét nézze, hanem keresse a jó szívet.
Dávid volt a legkisebb fiú, egy kamasz, aki a juhokra vigyázott. Amint ránézett, a próféta megerősítést kapott, és megáldotta a fiatalembert szent olajjal.
Attól a naptól kezdve Isten ereje kísérte a pásztort, aki a völgyek és az állatok között élt. Azonban nagy háború tört ki Izrael népe és a filiszteusok között.
A filiszteus seregben ott volt Góliát, egy fenyegető óriás, akit senki sem tudott legyőzni. Testét páncél védte, és hangosan kiabálva harcra hívta ki a rivális katonákat.
Egy nap Dávid arra járt, és meghallgatta a szavait. Bátran fogott egy csúzlit, megtöltötte a zsebét kavicsokkal, és elindult, hogy megtámadja az óriást. Góliát nevetett, amikor meglátta ellenfele méretét, de nem ijedt meg.
Dávid egy követ lőtt az óriás szeme közé, amitől az elvesztette az eszméletét és elesett. Ettől a pillanattól kezdve megszabadította Izraelt a Góliát fenyegetésétől, és népe hősévé vált. Később királlyá koronázták.
(Sámuel könyve: 17, Ószövetség)
Ez kétségtelenül az egyik leginspirálóbb elbeszélés, amely a bibliai szövegekből született. Amikor Sámuelt elküldte, hogy keressen új királyt, Isten figyelmeztette, hogy nem az számít, hogy mekkora, hanem az, hogy mennyire a lelked bátorsága .
Bár kicsi volt és látszólag törékeny, Dávidnak volt az Istenbe és önmagába vetett hit Ezért nem ijedt meg az óriás méretétől, és sikerült legyőznie, mert tudta, hogy a legnehezebb pillanatokban is számíthat az isteni védelemre.
