Konceptuális művészet: mi az, történelmi kontextus, művészek, művek

A konceptuális művészetet a hatvanas évek közepétől kezdték terjeszteni (bár már évtizedekkel korábban is voltak előfutárai), olyan művészek, akiket érdekelt, hogy a közönség provokálásával párbeszédet és gondolkodásra késztető műveket hozzanak létre.

Ebben az alkotói műfajban az ötlet (a koncepció) fontosabb, mint a mű megjelenése.

Mi a konceptuális művészet?

A konceptuális művészetben az ötlet (vagy ahogy a neve is mondja, a koncepció) a mű legfontosabb aspektusa. Ebben a művészeti műfajban, az eszme felülkerekedik a formán és a kivitelezés és a szépség másodlagos elemként szerepel.

"a művészet nem a szépségről szól"

Joseph Kosuth

Vannak különböző megnyilvánulások A konceptuális művészet lehet például egy performansz (inkább a színházhoz kötődik), ahol a művész saját teste olvasható hordozóként. Ugyanez a mozgás történik a body art esetében is.

Melyek a konceptuális művészet fő jellemzői?

Az objektivizmus elutasítása

Általánosságban elmondható, hogy a konceptuális művészek elutasítják az objektualizmus eszméjét.

"Ha azt akarjuk, hogy a mű fontos legyen korunk számára, akkor nem csinálhatunk dekoratív művészetet vagy egyszerűen csak vizuális szórakoztatást."

Joseph Kosuth

Ebben a sajátos művészeti ágban nem számít a technika, a kivitelezés, a kézzelfogható tárgy, a lényeg itt az, hogy elősegítse a gondolkodást, és kérdésekre ösztönözze a közönséget.

A rendszer megkérdőjelezése

A konceptuális művészetet gyakorló művészek a tisztán szemléleti értékeléssel szemben A hagyományos művészet, amit ők akarnak, az az, hogy eszmei vitát indítsanak, hogy megvitassák, mi a művészet, és mindenekelőtt megkérdőjelezzék a rendszert, hogy felforgassák azt.

A következő irányba mozdulnak el az intézmények szerepének megkérdőjelezése Mi a funkciója a galériának, a múzeumnak, mi a funkciója a piacnak, a kritikának?

A részvételen alapuló nyilvánosság fontossága

A konceptuális művészet gyakran olyan metaforákból születik, amelyeket a néző pusztán a nézés által nem lesz képes megfejteni. A művek aztán arra hívják a közönséget, hogy más eszközöket indítson el, felvetve az interaktivitás, a tapintás, a reflexió, a reflexió, a gondolkodás és a gondolkodásmód iránti igényt. hosszú pillantás .

Ebben az értelemben a műalkotás aurája elveszíti értékét, és átadja helyét az elmélkedés terének, amely aktív testtartást követel attól, aki az alkotás előtt áll.

5 Példák a koncepcionális művekre

Parangolé Helio Oiticica

A brazil konceptuális művészet szempontjából lehetetlen nem megemlíteni a következő alkotást parangolé A művész egy sor szenzoros installációjáról is híres lett, de talán a legnépszerűbb produkciója a parangolé .

A mű különböző anyagokból (különböző textúrákból és színekből) készült takarókból áll, amelyek a résztvevő teste köré tekerednek, és mozgás közben érdekes vizuális esztétikát biztosítanak.

Azzal, hogy elhagyja a festmény, a vászonfestmény, az interaktív művészet, mint a festészet zárt terét. parangolé menedéket és szabadidős pillanatokat nyújt mind azoknak, akik viselik, mind azoknak, akik nézik az élményt.

Parangolé Helio Oiticica

Anthropophagic nyál , írta Lygia Clark

Lygia Clark 1973-ban, a Sorbonne-on tanítva készült alkotása egy különös társadalmi interakcióból állt. A produkció pillanatában a földön fekvő résztvevőt (diákot) a körülötte lévők száján keresztül átfutó fonalakkal vonják be, amelyek végül hálót alkotnak a fekvő test felett. Ezután a kialakult háló rituális megsemmisítése következik.

A többször megismétlődő folyamat a brazil művészetek egyik legfontosabb előadása. Anthropophagic nyál a brazil indiánok és a modernista művészek antropofágiájának újragondolására ösztönzi a nézőt és a tagokat.

Antropofágiai nyálcsorgatás (1973), írta Lygia Clark

A művész további műveinek megismeréséhez olvassa el: Lygia Clark: a kortárs művész fő művei.

Olvido Cildo Meireles

Cildo Meireles, egy másik brazil művész, aki a Olvido Az 1987 és 1989 között készült fontos konceptuális alkotás az európai gyarmatosítási folyamatról szól, kritikát fogalmaz meg, és arra ösztönzi a nézőt, hogy gondolkodjon el a történelem ezen időszakáról.

Projektjében egy (pénz)bankjegyekkel borított sátrat látunk, míg a földön a megtizedelt őslakos népességet jelképező ökörcsontokat figyelhetünk meg. A hangok tekintetében a sátor belsejéből láncfűrész hangját halljuk.

Olvido (1987-1989), Cildo Meireles által

Egy és három szék Joseph Kosuth

A kortárs művészet szempontjából talán a legtöbbet idézett mű a Egy és három szék Az installáció a művész húszéves korában készült, és a mai napig a konceptuális művészet egyik legnagyobb alkotásának számít.

A montázsban három képet látunk: középen egy széket, a bal oldalon egy fényképet ugyanarról a székről, a jobb oldalon pedig egy szótári bejegyzést, amely a szék szóra utal. Ez a három fogalom elgondolkodtatja a nézőt arról, hogy mi a műalkotás, és mi a reprezentáció szerepe.

Egy és három szék (1965), írta Joseph Kosuth

Hitrendszer John Latham

A zambiai születésű művész, John Latham 1959-ben alkotta meg a művet. Hitrendszer a fizikai könyv építésének és megsemmisítésének gondolatával dolgozik.

Mint számos más alkotásában, Latham is váratlan helyekre helyezi a könyveket, tintával használhatatlanná teszi őket, vagy akár el is deformálja őket.

Szimbolikusan a könyveket a művész nemcsak a tudás forrásának és az információk tárházának tekinti, hanem a tévedések forrásának és a múlt tanúságtételének is. A könyveket a nyugati tudás metaforájának is tekintik.

Hitrendszer (1959), írta John Latham

Mikor jött létre a konceptuális művészet?

Amit mi konceptuális művészetként értelmezünk, az a 1960-as évek közepe bár már akkor is voltak előfutárok, mint például a francia Marcel Duchamp, aki híres vizeletes és ready made műveit alkotta.

A piszoárt sok kritikus a konceptuális művek prototípusának tekinti. Ez lett volna a kezdete a kész vagyis a mindennapi tárgyak, amelyeket művészi anyagokká alakítottak át egy 1913-tól kezdve meghonosodott mozgalomban.

Társadalmi szempontból a konceptuális művészet a megkérdőjelezés időszakában született különböző szférákban: társadalmi, ideológiai és művészeti téren is.

A maga nemében forradalmi, a konceptuális művészet radikális jellegét megértjük, ha visszatekintünk a művészettörténetre. Elég, ha megjegyezzük, hogy a 19. századig elképzelhetetlen volt művészetről beszélni anélkül, hogy tárgyra (vászonra, szoborra) gondolnánk, elképzelhetetlen volt egy műalkotás fizikai hordozó nélkül.

Főbb konceptuális művészek

Külföldi művészek

• Joseph Kosuth (1945)
• Joseph Beuys (1921-1986)
• Lawrence Weiner (1942)
• Piero Manzoni (1933-1963)
• Eva Hesse (1936-1970)

Brazil művészek

• Helio Oiticica (1937-1980) (az egyik első művész, aki a konceptuális művészetet Brazíliában az 1960-as évek elején elindította).
• Lygia Clark (1920-1988)
• Cildo Meireles (1948)
• Anna Maria Maiolino (1942)

Ismerje meg a következőket is