Tartalomjegyzék
A kifejezés Gondolkodom, tehát létezem, a latin formájából ismert Cogito, ergo sum, René Descartes francia filozófus mondása.
Az eredeti mondat francia nyelven íródott ( Je pense, donc je suis) és benne van a könyvben Vita a módszerről, 1637.
A kifejezés jelentése Gondolkodom, tehát létezem
Cogito, ergo sum általában úgy fordítják, hogy Gondolkodom, tehát létezem de a szó szerinti fordítás a következő lenne Gondolkodom, tehát vagyok Descartes gondolkodása az abszolút kétségből indult ki. A francia filozófus az abszolút tudáshoz akart eljutni, és ehhez az volt szükséges, hogy kétségbe vonva mindent, ami már a helyén volt .
Az egyetlen dolog, amiben nem kételkedhetett, az maga a kétely volt, és következésképpen a gondolkodása is. Így született meg a maximája a Gondolkodom, tehát létezem . Ha mindenben kételkedem, a gondolatom létezik, és ha létezik, akkor én is létezem. .
Lásd még: Velázquez A lányok című festménye
René Descartes
Descartes elmélkedései
Descartes mondata filozófiai gondolkodásának és módszerének összefoglalása. Könyvében gyorsan bizonyítja, hogy Vita a módszerről hogyan jutott el az imához Gondolkodom, tehát létezem. A filozófus számára minden a hiperbolikus kételkedéssel kezdődik, mindenben kételkedve, nem fogad el semmilyen abszolút igazságot az első lépés.
Descartes törekvése elmélkedéseiben az, hogy megtalálja az igazságot, és szilárd alapokra helyezze a tudást. Ehhez el kell utasítania mindent, ami a legkisebb kérdést is felveti, ez vezet a mindenre vonatkozó abszolút kételyhez. Descartes feltárja, mi okozhat kételyt.
Az érzékszervek számára bemutatott dolgok kétségeket ébreszthetnek, mivel az érzékek néha becsapnak minket Végül, a matematikai paradigmákkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy "egzakt" tudomány, mindent meg kell tagadnia, amit a priori biztosnak állítanak be.
Azzal, hogy Descartes mindenben kételkedik, nem tagadhatja, hogy a kétség létezik. Mivel a kétely az ő megkérdőjelezéséből származik, feltételezi, hogy az első igazság: "Gondolkodom, tehát létezem". Ez az első állítás, amelyet a filozófus igaznak tart.
Lásd még: A brazil irodalom 15 legjobb klasszikus könyve (kommentálva)
A kartéziánus módszer
A 17. század közepén a filozófia és a tudomány teljesen összefonódott. Nem létezett tudományos módszer, és a filozófiai gondolkodás diktálta a világ és a jelenségek megértésének szabályait.
Minden egyes új gondolkodási iskolával vagy filozófiai javaslattal a világ megértésének módja és maga a tudomány is megváltozott. Az abszolút igazságok viszonylag gyorsan felváltották egymást. Ez a mozgalom zavarta Descartes-t, akinek egyik fő célja egy olyan abszolút igazság elérése volt, amelyet nem lehet vitatni.
A kétely a karteziánus módszer alappillérévé válik. Descartes gondolatai szakítást eredményeztek a hagyományos arisztotelészi és középkori filozófiával, megnyitva az utat a tudományos módszer és a modern filozófia előtt.
Gondolkodom, tehát létezem és a modern filozófia
Descartes-t tartják az első modern filozófusnak. A középkorban a filozófia szorosan kötődött a katolikus egyházhoz, és az e téren elért nagy előrelépések ellenére a gondolkodás az egyház dogmáinak volt alárendelve.
A francia filozófus volt az egyik első nagy gondolkodó, aki a filozófiát az egyházi környezeten kívül gyakorolta. Ez lehetővé tette a filozófiai módszerek forradalmát, és Descartes nagy érdeme éppen az volt, hogy megalkotta saját filozófiai módszerét.
Az úgynevezett karteziánus módszert később több más filozófus, például a német Friedrich Nietzsche is felhasználta és átdolgozta. A tudományos módszer alapjául is szolgált, forradalmasítva az akkori tudományokat.
Ismerje meg a következőket is
