Tartalomjegyzék
Hívjuk festék az a művészi nyelv, amely a felületre felvitt pigmenteket használja.
Ez a felület különböző anyagokból készülhet, nem feltétlenül vászonból.
Vannak festmények papírra, szövetre, falra, fára vagy bármilyen más médiumra, amit a képzelet megenged.
A pigment típusa is változó, lehet folyékony festék vagy por, ipari vagy természetes.
Ezenkívül számos olyan festészeti technika és típus létezik, amelyeket az idők során hoztak létre és fejlesztettek ki.
Festészet a történelem során
A művészet mindig is jelen volt az emberiségben, mint a kommunikáció egyik módja. Az egyik legrégebbi kifejezésmód ebben az értelemben a festészet.
A művészettörténetben meglehetősen hagyományosnak számító festészet gyakorlatilag minden történelmi korszakot megjárt, és mindegyikben ábrázolta a viselkedésformákat, a hiteket, a társadalmi és politikai életet, valamint a társadalmak egyéb aspektusait.
Így ezen a nyelven keresztül lehet megérteni a múltat, a világ különböző korainak és helyeinek szokásait és eszméit.
Lásd még: Alfredo Volpi: alapvető művek és életrajzAmikor az emberek még az őskorban éltek, a barlangok falán lévő képeken keresztül alakult ki egyfajta nyelv, ez volt a sziklafestés .
Barlangfestmény egy bölényről az Altamira barlangban, Spanyolország
A felhasznált pigmenteket a természetből nyerték, olyan anyagokból, mint a szén, a vér, a csontok, a zöldségek, a hamu és a gyökerek.
A festett témák a vadászjelenetektől kezdve a tánc, a szex és a mindennapi élet egyéb képeiig terjedtek. E művészet mögött álló szándékot vallási, rituális jellegűnek tekintik.
A festészet az ókori népeknél is jelen volt, de a középkortól (5. századtól a 15. századig) kezdve került előtérbe a művészetben.
Később, főként a fotográfia 19. század végi megjelenésével a festészet veszített erejéből és ábrázoló jellegéből, ami a művészeket a nagyobb esztétikai szabadság felé terelte ebben a nyelvben.
Jelenleg a festészet mint egy másik kifejezési forma ellenáll a sok kortárs megnyilvánulás közepette.
A festészet típusai
Figuratív festészet
A figuratív festészet (figurativizmus) az, amely alakokat, tárgyakat és embereket ábrázol, azaz az emberi szem számára felismerhető képeket képes megjeleníteni.
Mona Lisa (1503-06), Leonardo da Vinci klasszikus figurális festménye.
A világon ez a legtöbbet kivitelezett festészeti műfaj, mind a hivatásos, mind az amatőr művészek által. Számos témát lehet megközelíteni, mint például: portrék és önarcképek, csendélet és tájképek.
Absztrakt festészet
Az absztrakt festészet olyan kifejezési forma, amely megfejthetetlen képeket mutat be, a valósággal való megfelelés nélkül, mint a figurativizmus.
Restinga seca (1994), a brazil Iberê Camargo absztrakt festménye.
Így a foltok, színek, textúrák és minták feltárására kerül sor, hogy a végeredmény az emberi lény szubjektív aspektusaihoz kapcsolódjon.
A 20. század első felében született egy művészeti mozgalom (absztrakcionizmus), amely lendületet adott ennek a festészeti formának, különösen az orosz festő, Wassily Kandinszkij révén.
Absztrakt mintákat ábrázoló rajzokat és festményeket azonban mindig is készítettek a világ különböző részein élő őslakosok és törzsi népek.
Testfestés
A testfestés az emberiség ősi korszaka óta jelen van. Ebben a művészeti formában a testet hordozóként használják, így az egyén szimbólumokat, mintákat, színeket és képeket hordoz.
Testfestés brazil őslakos gyerekeken
Az őslakosok, az afrikai és más népek az évszázadok során gyakran végeztek művészi beavatkozásokat a testükön pigmentekkel.
Vannak a bőrre készített maradandó festmények is, mint például a tetoválások.
További információ: Testfestés: az őstől napjainkig
Lásd még: The Skin I inhabit: a film összefoglalása és magyarázataFestési technikák
Fresco
A freskó olyan művészeti technika, amely egy még nedves felület megfestéséből áll. Gipszből vagy mészből készült, általában nagyméretű falfestmények, ahol a művészek vízzel hígított pigmentet helyeznek el.
Emiatt vette fel a fresco amely az olasz nyelvből származik, és "frisset" jelent.
A folyékony festék beépül a bevonatba, és megszáradva a felület részévé válik.
Ádám megteremtése, Michelangelo freskója a Sixtus-kápolnában.
Keményedés
Ennél a módszernél a festéket hagyományosan tojásalapra készítik, kötőanyaggal használják. Szintén széles körben használják falfestményeknél, száradása nem tart sokáig.
A temperával élénk, egyszínű színeket kapunk. Ez egy régi technika, ezért később felváltotta az olajfesték.
Tempera, vászon, Alfredo Volpi alkotása.
Olajfestmény
Az olajfestmények a mai napig a leghagyományosabbak, ahol a színeket olajalapú pigmentekkel viszik fel.
A művész használhat tiszta vagy lenolajjal hígított festékeket. Általában különböző vastagságú ecseteket és spatulákat használ.
Az olajfesték általában a professzionális festők által választott anyag.
A kávéültetvényen Georgina Albuquerque 1930-ban olajfestékkel készített vászna
Akvarell festmény
Az akvarellfestéknél viszont a festék pigmentek és víz keveréke, és nagyon folyékony és folyékony, így a művésznek ügyességre van szüksége ahhoz, hogy egy kissé kezelhetetlen anyaggal tudjon bánni.
Általában a használt hordozó a papír, amelynek ideális esetben jó súlyúnak és némi textúrával rendelkezőnek kell lennie.
Fiatal nyúl (1502), Albrecht Dürer korai akvarell és gouache, papírra festett műve.
