20 gyermekvers Cecília Meireles-től, amit a gyerekek imádni fognak

Cecília Meireles (1901 - 1964) ünnepelt brazil írónő volt. Irodalmi munkássága részben gyermekverseinek zsenialitásáról vált ismertté.

Könnyen érthető nyelvezetű és hétköznapi témákat feldolgozó művei szójátékot és humort alkalmaznak, és a gyermekekben az olvasás iránti szenvedélyt ébresztik.

Verseik a képzelet megmozgatásán túl a gyermeknevelésre is alkalmasak, tele vannak tanításokkal és bölcsességekkel, amelyek elgondolkodtatnak bennünket.

1. A lányok

Arabela

kinyitotta az ablakot.

Carolina

Én felhúznám a függönyt.

És Mary

nézte és mosolygott:

"Jó reggelt!"

Arabela

mindig a legszebb volt.

Carolina,

a legbölcsebb lány.

És Mary

csak mosolyogj:

"Jó reggelt!"

Gondolunk minden kislányra.

aki abban az ablakban lakott;

egy Arabela nevű,

akit Karolinának hívtak.

De a mély vágyakozás

Mary, Mary, Mary, Mary,

aki barátságos hangon mondta:

"Jó reggelt!"

A címen. A lányok Cecília Meireles három lányról mesél, akik szomszédok voltak, és az ablakon keresztül látták egymást. A humoros hangvételű vers rímekből áll, amelyek ugyanazokat a hangokat tartalmazzák, mint a nevük: Arabela, Carolina és Maria.

Míg az első kettő apró cselekedeteket végezve jelenik meg, például kinyitja az ablakot vagy felhúzza a függönyt, a harmadik csak köszönti őket. Arabelát szépségéért, Karolinát pedig bölcsességéért dicsérik, de csak azt tudjuk, hogy Mária reggelente köszönti őket: "Jó reggelt".

Az utolsó versszakokban az a szereplő, aki mindennek tanúja volt, minden lányra emlékezve marad. A többi lány dicsérete ellenére Maria az, aki a legjobban hiányzik, mert az ő barátságosság és szelídség .

2. Vagy ez, vagy az

Vagy ha esik az eső és nem süt a nap

vagy ha napsütés van és nem esik az eső!

Vagy felveszi a kesztyűt, de nem veszi fel a gyűrűt,

vagy felveszed a gyűrűt, de nem veszed fel a kesztyűt!

Aki a levegőben mászik, nem marad a földön,

aki a földön marad, az nem emelkedik a levegőbe.

Nagy kár, hogy nem lehet

egyszerre két helyen lenni!

Vagy megtartom a pénzt, és nem veszem meg az édességet,

vagy megveszem az édességet és elköltöm a pénzt.

Vagy ez, vagy az: vagy ez, vagy az ...

és egész nap választok!

Nem tudom, hogy játszom-e, nem tudom, hogy tanulok-e,

hogy futok-e vagy nyugodt maradok.

De még mindig nem értem

melyik a jobb: ez vagy az.

Nem véletlen, hogy Vagy ez, vagy az irodalmunk egyik leghíresebb gyermekverse. A műben Cecília Meireles hétköznapi példákon keresztül alapvető tanulságot közvetít olvasói számára: mindig döntéseket hozunk .

Folyamatosan helyt kell állnunk, és döntéseket kell hoznunk, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy elveszítünk néhány dolgot. A gyermek, aki még kialakulóban van, megtanulja kezelni a döntéseit és a következményeit.

Aztán megérti, hogy nem lehet mindent egyszerre Az élet döntésekből áll, és mindig fel kell adnunk valamit, még akkor is, ha ez kétségeket vagy a befejezetlenség érzését kelti.

A teljes elemzés Cecília Meireles Ou isto ou aquilo című versének elemzése című cikkében olvasható.

3. a Holdra menni

Bár nincsenek rakétáik.

a Holdra menni

a fiúk görkorcsolyán csúsznak

az utca járdáján.

Menj vakon:

még akkor is, ha eltörik az orrukat,

milyen nagy boldogság!

Gyorsnak lenni annyi, mint boldognak lenni.

Ah! Ha angyalok lennének

hosszú szárnyakkal!

De ők csak nagyfiúk.

A Holdra menni egy csodálatos vers az erőről és a képzelet ereje Ebben egy csapat fiú az utcán játszik, és úgy tesznek, mintha az űrben utaznának, nagy sebességgel robogóznak (mintha rakéták lennének), és nagyon boldogok.

Még ha nem is tudnak repülni, mert nem angyalok, a fiúk a maguk módján játszanak és szórakoznak.

4. A szúnyog azt írja

A fekete szárnyas szúnyog

fonja be a lábát, csináljon egy M-et,

aztán rázd, rázd, rázd, rázd,

meglehetősen hosszúkás O alakú,

S betűt alkot.

A szúnyogok fel-le járnak.

Olyan művészetekkel, amelyeket senki sem lát,

egy Q,

egy U-t és egy I-t alkot.

Ez a szúnyog

furcsa

keresztbe teszi a mancsait, és T betűt formáz.

És ott,

felkerekít, és újabb O-t készít,

szebb.

Oh!

Már nem analfabéta,

az a rovar,

mert tudja, hogyan kell leírni a nevét.

De aztán menj és keress

valaki, aki tud csípni,

mert az írás fáraszt,

ugye, gyermekem?

És nagyon éhes.

A vers egy olyan dologra hívja fel a figyelmet, amiről a mindennapi életben általában tudomást sem veszünk: a szúnyogra. A szerző leírja a rovar repülését, a formákat, amelyeket a levegőben készít, betűket rajzol a testével. A szúnyog minden egyes manőverrel kiírja a saját nevét.

A kompozíció kiemeli a az írás és az olvasás fontossága Miután elvégezte a "házi feladatát", és sikerült leírnia a nevét, a szúnyog nagyon elfárad, és enni kell.

Érdekes, hogy itt a rovar nem valamiféle gonosztevőként jelenik meg: csak azért kell megcsípnie valakit, mert éhes, miután túl sokat repült (és tanult).

5. A táncos

Ez a lány

olyan apró.

balerina akar lenni.

Nem ismer sem do, sem re

de tudja, hogyan kell lábujjhegyen állni.

Nem ismered sem mi, sem fá

De a testét erre-arra billenti...

Nem tudja se ott, se ott,

de lehunyja a szemét és elmosolyodik.

Pörgés, pörgés, pörgés, pörgés, karokkal a levegőben.

és nem szédül el, vagy nem kerül ki a helyéről.

Tegyél egy csillagot és egy fátylat a hajadba.

és azt mondja, hogy az égből pottyant le.

Ez a lány

olyan apró.

balerina akar lenni.

De akkor felejtsd el a táncot,

és aludni akar, mint a többi gyerek.

Az egyszerű vers a brazil irodalmi életben is nagyon híres. Ebben az író egy gyermeket ír le, aki balerina szeretne lenni. Kicsi, a kislány táncol és forog, de nem ismeri a hangjegyeket amelyeket a téma a továbbiakban felsorol.

Ő azonban képes lábujjhegyre állni és megfordulni anélkül, hogy megszédülne vagy elveszítené az egyensúlyát. Így rájövünk, hogy a kora ellenére is, a lány érzi a zenét, szinte ösztönösen táncol. még akkor is, ha nem is ismerem a hangjegyeket.

A sok tánc végén elfárad, és aludni szeretne, de egy pillanatra elfelejti a jövőre vonatkozó terveit, hiszen még hosszú idő áll előtte.

Használja ki az alkalmat, hogy megnézze A balerina című vers teljes elemzését is.

6. Kislány álmai

A virág, amiről a lány álmodik

van az álomban?

vagy a párnahuzatban?

Álom

nevet:

Csak a szél

a kosaradban.

Milyen méretű

lenne a csorda?

A szomszéd

vedd fel

az esernyő

pókháló . . . .

A holdban van egy fészek

birdie.

A hold, amiről a lány álmodik

az álom vászonja

vagy a párnahuzatos hold?

A vers bemutatja a éjszaka, mint egy fantasztikus idő Alvás közben a lány elveszíti a kettő közötti különbséget: álmai a mindennapi elemeket ötvözik a fiktív elemekkel, amelyek a való életben lehetetlenek.

Szembenézünk tehát azzal a folyamattal, amellyel az ő a képzelet a banálisból fantáziát csinál A kompozíció végén a két világ teljesen összeolvad: az álom vászonná, a párnahuzat pedig holddá válik.

7. A kék fiú

A fiú szamarat akar

sétálni.

Egy szelíd kis szamár,

amely nem fut vagy ugrik,

de ki tudja, hogyan kell beszélni.

A fiú szamarat akar

aki meg tudja mondani.

a folyók neve,

a hegyek, a virágok,

- mindent, ami csak jön.

A fiú szamarat akar

aki gyönyörű történeteket tud kitalálni

emberekkel és állatokkal

és kis csónakokkal a tengeren.

És ők ketten kimennek a világba.

ami olyan, mint egy kert

csak szélesebb

és talán még tovább is

és hogy nincs vége.

(Aki ismer ilyen szamarat,

írhat

Ruas das Casas esetében,

Ajtók száma,

a Kék Fiúnak, aki nem tud olvasni).

Cecília Meireles tanárként és költőként ismét felhívja a figyelmet a az írástudás fontossága A vers egy kék fiúról szól, aki egy szamarat keres, hogy legyen a barátja.

Feltételezhetjük, hogy a fiú kék színe a gyermekkori álmokat és képzeletet szimbolizálja, vagy akár egyfajta szomorúságot és melankóliát. És mit akar a fiú a szamártól? Hogy beszéljen, hogy megtanulja a dolgok nevét, hogy meséket hallgasson, és hogy elinduljon vele a világban, egy nagy kalandra.

A mű utolsó versszakaiban megértjük, hogy miért: a fiú nem tudott olvasni Ezért társra van szüksége; az olvasás révén azonban egyedül is beteljesítené álmait.

8. A legfelső emelet

A legfelső emelet szebb:

A legfelső emeletről a tengerre lehet látni.

Ott akarok élni.

A legfelső emelet túl messze van:

hosszú időbe telik, amíg megérkezik.

De én ott akarok élni.

Az egész égbolt éjszaka marad

a legfelső emeletről.

Ott akarok élni.

Amikor a hold felkel a teraszon

a holdfény.

Ott akarok élni.

A kismadarak ott bújnak meg,

hogy senki ne bánjon velük rosszul:

a legfelső emeleten.

Onnan az egész világra rálátni:

minden közelinek tűnik, a levegőben.

Ott akarok élni:

a legfelső emeleten.

Ebben a versben a szereplő egy gyermeknek tűnik, aki arról álmodik, hogy egy épület tetején él, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik.

Bár tisztában van vele, hogy a legfelső emelet messze van, és nehéz oda feljutni, mégis ez a célja. Úgy véli, hogy ott közelebb lesz az éghez, a holdhoz és a madarakhoz.

A legfelső emelet ily módon egy paradicsomi hellyé válik, amelyről az alany álmodik. Feltételezhetjük, hogy ezekben a versekben Cecília Meireles azt mutatja meg, hogy egy a gyermeknek lehetnek ambíciói is .

Bár tisztában van azzal, hogy vannak nehézségek, mégis küzd a céljáért.

9. Carolina nyaklánc

A korall nyakláncával,

Carolina

az oszlopok között fut

a dombon.

Carolina nyaklánca

színezi a mész ölét,

a lány elpirul.

És a nap, látva ezt a színt

Carolina nyakláncát,

tesz korall koronák

a domb oszlopaiban.

Carolina nyaklánc rendkívül zenei kompozíció, szójátékokkal és alliterációval (a C, R, L és N mássalhangzók ismétlődésével). Emiatt a versszakok egyfajta nyelvtörővé válnak.

A lány szépsége mintha a természet szépségét inspirálná és fordítva. A versben a szubjektum kifejezi, hogy a A lány úgy tűnik, hogy beleolvad a természeti elemekbe. amelyek körülveszik.

10. a fehér ló

Délután a fehér ló

nagyon fáradt:

de van egy kis darabka a vidékből.

ahol mindig ünnep van.

A ló rázza a sörényét

hosszú szőke

és a zöld fűszernövényekre hajt

a fehér életét.

A nyávogása megrázza a gyökereket

és ő tanítja a szeleket

a szabadság érzésének öröme

a mozgásukat.

Egész nap dolgozott, olyan keményen!

hajnal óta!

Pihenj a virágok között, kis fehér ló,

arany sörényű!

Cecília Meireles elbeszélő költeményében ismét humanizálódnak az állatok viselkedései. Az elemzett versben egyértelmű a az emberi és az állati viselkedés közelsége .

Itt az alany azt mondja el, hogy a fehér ló egész nap dolgozott, ezért fáradt. A szerző így magyarázza el az olvasónak, hogy a ló megérdemelte a pihenőidejét.

A címen a kötelességtudat teljesülése Ezekben a versekben a szerző hangsúlyozza, hogy produktívnak kell lennünk, de meg kell tanulnunk pihenni és élvezni az életet.

11. Kerti árverés

Ki vesz nekem virágos kertet?

Sokszínű pillangók,

mosónők és kismadarak,

zöld és kék tojások a fészekben?

Ki veszi meg nekem ezt a csigát?

Ki vesz nekem egy napsugarat?

Egy gyík a fal és a borostyán között,

egy tavaszi szobor?

Ki veszi meg nekem ezt a bizsergést?

És ez a béka, aki kertész?

És a kabóca és az éneke?

És a kis tücsök a padlóban?

(Ez az én aukcióm.)

Ebben a kompozícióban a karakter úgy tűnik, hogy egy gyermek, aki viccelődik, elárverez mindent, ami körülötte van. A versek egy figyelmes tekintetről árulkodnak, amely leírja és felsorolja a természet különböző elemeit, amelyeket maga előtt lát.

Egy felnőtt szemében talán mindezek a dolgok jelentéktelenek, sőt, jelentéktelenek, de itt úgy vannak bemutatva, mintha igazi gazdagság Láthatjuk, hogy a gyermek úgy tekint a természet minden egyes darabjára, mintha az egy értékes műalkotás lenne.

Hallgassa meg a Marcelo Bueno által megzenésített változatot, Julia Bueno hangján:

Olvassa el Cecília Meireles Kerti árverés című versének teljes elemzését.

12. Az Echo

A fiú megkérdezi a visszhangot

Hol rejtőzik.

De a visszhang csak annyit válaszol: Hol?

A fiú is megkérdezi őt:

Echo, gyere és sétálj velem!

De nem tudhatod, hogy a visszhang barátod-e

vagy ellenség.

Mert csak annyit hallani tőle: "Migo!

Az Echo egy nagyon vicces vers, amely egy gyermek kapcsolatát magyarázza az akusztika különös jelenségével.

Anélkül, hogy megértené, hogyan működik a hangok ismétlése, a fiú zavarba jön és lenyűgözve érzi magát. Mintha a másik oldalon egy olyan hang lenne, mint az övé, amely csak a mondatainak végét ismétli.

A kompozíció a gyermekkort mint olyan időszakot mutatja be, amikor a a világ tele van varázslattal A felfedezés folyamata, amelyben a hétköznapi elemek titokzatossá és fantasztikusakká válnak.

13. Chico Bolacha vidéki házában

Chico Bolacha vidéki házában

amit keres

soha nem fogod megtalálni!

Amikor sokat esik az eső,

Chico egy hajón játszik,

mert a chacra pocsolyává változik.

Amikor egyáltalán nem esik az eső,

Chico dolgozik a kapával

és aztán megsérül

és megdagad a keze.

Szóval, Chico Bolachával,

amit keres

soha nem találod meg.

Azt mondják, hogy Chico farmja

csak chuchu van.

és egy béna kiskutya

amelyet Caxambunak hívnak.

Más dolgokat senki sem keres,

mert ő nem így gondolja.

Szegény Chico Bolacha!

Egy másik vers, amely játszik a szavakkal és azok hangzásával , Chico Bolacha vidéki házában egy olyan helyről beszél, ahol minden elég furcsa.

A rímek mellett a kompozíció azért nyeri el a kicsik tetszését, mert felhívja a figyelmet a létezésre hasonló szavak különböző jelentéssel (pl. "kapa" és "duzzadt").

14. A félelmetes gyík

A gyík úgy néz ki, mint egy levél

zöld és sárga.

És a levelek között lakik, a tóban

és a kőlépcső.

Hirtelen előbukkan a lombok közül,

gyorsan, gyorsan

nézz a napra, célozz a felhőkre és fuss!

a kő fölött.

Idd a napot, idd a csendes napot,

az útját olyan csendesen,

nem tudod megmondani, hogy bogár vagy levél.

a kőre esett.

Amikor valaki közeledik,

- Ó! Mi az az árnyék?

a gyík hamarosan elbújik

a levelek és a kő között.

De a menedékben, emeld fel a fejed

ijedt és okos:

Mik ezek az óriások, akik elhaladnak

a kőlépcsőnél?

Így él, tele félelemmel,

megfélemlített és éber,

a gyík (amit mindenki szeret)

a levelek, a tartály és a kő között.

Óvatos és kíváncsi,

figyeli a gyík.

És nem látod, hogy az óriások mosolyognak.

neki, a kőből.

Így él, tele félelemmel,

megfélemlített és éber,

a gyík (amit mindenki szeret)

a levelek, a tartály és a kő között.

Ebben a gyermekversben Cecília Meireles ismét a természetre, ezúttal egy gyíkra összpontosít.

Viselkedését és saját fiziológiáját megfigyelve reflektál arra, hogy képes-e álcázás amit a poloska saját maga védelmére használ.

Azt is gondolja, hogy az állat azért fél, mert ragaszkodik ahhoz, hogy elbújjon, pedig mindenki szereti. Úgy tűnik, ez mindannyiunk számára fontos metafora: nem élhetünk félelemben a világnak.

15. Annyi tinta

Ah! Buta lány,

minden piszkos a festéktől

amint felkel a nap!

(Leült a hídra,

nagyon figyelmetlen...

És most csodálkozik:

Ki a híd fest

annyi tintával...)

A hídpontok

és csalódott.

Buta lány megpróbálja

törölje le a festéket,

pontról pontra

és festékről festékre...

Á, a buta lány!

Nem láttad a festéket a hídon!

Ez egyike azoknak a verseknek, amelyek hangosan felolvasva életre kelnek. Tele van rímek és alliteráció (a "t" és "p" mássalhangzók ismétlődésével), Annyi tinta egy olyan nyelvtörő lesz, ami stimulálja a költészet játékos oldala .

Nézze meg Paulo Autran színész csodálatos felolvasását:

16. Mész eladói alku

Lima rímek

az ágazat által

rímes rím

az illat által.

A pálya az, ami az evezőt veszi.

Az evezés az, ami rímel.

Az ág hordozza az aromát

de az illata a mészre emlékeztet.

A mész aromája

aromar?

Ez a lime-lime

mész a hársfáról

auro da lima

az arany illata

lekapcsolják a műsort!

Mivel a költészetet bármi inspirálhatja, ezúttal egy mészkereskedő és prédikációja volt a téma.

A szereplő maga az eladó, aki rímekbe szedve a gyümölcsről kezd rímelni, létrehozva ezzel szójátékok .

17. Laura ruhája

Laura ruhája

három fodros,

minden hímzett.

Az elsőt, az egészet,

minden virág

sokszínű.

A másodikban csak

pillangók repülnek,

egy szép nyájban.

A harmadik, a csillagok,

csipke csillagok

- talán a legenda...

Laura ruhája

Lássuk csak,

további késedelem nélkül!

Hogy a csillagok elhaladnak,

pillangók, virágok

elveszítik a színüket.

Ha nem megyünk hamarosan,

nincs több ruha

hímzett és virágos!

Bár valami egyszerű dologról, például egy lány ruhájáról szól, a versnek összetett témája van: a az idő múlása .

Laura varázslatosnak tűnő (pillangókból és csillagokból álló) ruháinak leírása és dicsérete után a szerző arra kéri az olvasót, hogy figyelje meg őt.

Figyelmeztet minket, hogy minden, még az is, ami szép. efemer és ki kell élveznünk, amíg lehet.

18. Borsvirág dal

A bors virága egy kis csillag,

vékony és fehér,

a bors virága.

A tűz gyümölcsei a buli után jönnek

a csillagok.

A tűz gyümölcsei.

Kis lila szívek, arany, rubin,

nagyon égő.

Néhány szívecske.

És a kis virágok olyan szelíden

messze vannak.

A kis virágok...

Szilánkokká, tűzmagokká váltak.

olyan megható!

Szilánkokban mozogtak.

Újak fognak megnyílni,

fény,

fehér,

tisztán,

ennek a tűznek,

sok csillag...

Ez egy egyszerű kompozíció, amely egy látszólag banális dologra összpontosít: egy borsvirágra. A versek írják le a virágot , beszélve az alakjáról és a színezéséről.

A kompozíció is kíséri a növényi életciklus Arról a pillanatról beszélünk, amikor a gyümölcsök (a chilipaprikák) megszületnek, és arról is, amikor a levelek lehullanak.

Egy borsvirág portréja.

19. A fiú nagymamája

A nagymama

egyedül él.

A nagymama házában

a lírai kakas

"Kakukk!"

Nagymama piskótát süt

És van egy szél-a-tó-tó

A filo függönyön.

A nagymama

egyedül él.

De ha az unoka meninó

De ha Ricardó unoka

De ha az unoka átlépi a határt...

Menj a nagymamához,

Mindketten dominóznak.

A vers a családról szól, pontosabban a egy fiú és a nagymamája közötti kapcsolat A szereplő megismétli, hogy az idős hölgy egyedül él, és megvan a maga rutinja, de örül, amikor az unokája meglátogatja.

Érdekes megjegyezni, hogy minden versszak "ó"-val végződik, az utolsó betű ékezetes, mintha a "ó"-val végződne. varjú .

20. A Nhem nyelve

Volt egy idős hölgy.

aki unatkozott

mert az életét adta

beszélni valakivel.

És mindig otthon voltam

a jó öreg hölgy

morgott magában:

nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem...

Az alvó macska

a konyha sarkában

hallgatva az idős hölgyet,

szintén elindult

nyávogás ezen a nyelven

És ha morgott,

a cica elkísérte őt:

nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem...

Aztán jött a kutya

a szomszéd házából,

kacsa, kecske és csirke

innen, onnan, onnan, onnan túlról,

és mindenki megtanulta.

éjjel-nappal beszélgetünk

ebben a dallamban

nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem...

Hogy az öreg hölgy

aki sokat szenvedett

hogy nincs társasága

vagy beszélni bárkivel,

boldog volt,

mert amint kinyitotta a száját

minden válaszolt neki:

nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem-nhem...

Cecília Meireles ismét egy gyermekverset használ arra, hogy beszéljen a következő témákról magány Az idős hölgy mindig arról panaszkodott, hogy magányos, mintha a saját nyelvén beszélne.

Fokozatosan a környékbeli állatok kezdtek közelebb jönni hozzá, és mellette kezdtek maradni. A kompozíció kiemeli, hogy a a háziállatok társaságot nyújtanak nekünk és úgy tűnik, megértik, amit mondunk.

Cecília Meirelesről

Cecília Meireles (1901 - 1964) brazil költő, festő, újságíró és tanár Rio de Janeiróban született. Az írónő első verseskötete jelent meg, Spectra Ez volt irodalmi karrierjének kezdete, amelyet a kortársai is jól fogadtak.

Költői munkásságának egyik legerősebb és legelismertebb vonulata a gyermekirodalom. 1924-ben Cecília Meireles elindította első, a fiatalabb közönségnek szánt művét, Gyermekem, szerelmem költői prózában.

Cecília Meireles portréja.

Pedagógusként Meireles közel állt a gyerekek világához, és tudta, hogyan kell kapcsolódni hozzájuk, és hogyan kell serkenteni a képzeletüket.

Az eredmény a gyermekversek igen gazdag termése lett, amelyek közül kiemelkednek a nemzeti irodalom klasszikusai, mint például a Vagy ez, vagy az , A táncos e A lányok többek között.

A szerző irodalmi életműve sokszínű és sokrétű, nem korlátozódik a gyermekversekre. Szeretné megismerni? Fedezze fel Cecília Meireles költészetét.