Hieronymus Bosc: fedezze fel a művész fő műveit

A korát megelőző festő, aki fantasztikus és vallási valóságokat ábrázolt, mélyen részletgazdag munkákba fektetve, Hieronymus Bosch volt, egy holland, aki nyomot hagyott a 15. századi festészetben.

Bosch vásznainak főszereplői szörnyek, hibrid lények, vallási alakok, állatok, hétköznapi emberek valószínűtlen jelenetekben. Provokatív és szokatlan alkotásai hatással voltak a szürrealistákra, akik évszázadokkal később felfedezték a holland munkásságát.

Fedezze fel, ki volt Hieronymus Bosch, és ismerje meg főbb festményeit.

1. a földi örömök kertje

A holland művész legösszetettebb, legintenzívebb és legrejtélyesebb festményének tartott A földi örömök kertje egyetlen vásznon belül több vásznat mutat be, amelyek fantasztikus mikroportrékat tartalmaznak.

A három tábla irracionális elemeket - excentrikus rejtélyeket - hordoz, a festmény központi témája pedig a világ teremtése, a paradicsom és a pokol hangsúlyozásával.

A mű bal oldali részén egy paradicsomi, bibliai mezőt látunk, ahol a testek örömöt és pihenést találnak. A három főszereplő (Ádám, Éva és Isten) egy bukolikus zöld gyep közepén áll állatokkal körülvéve.

A középső képernyő viszont a jó és a rossz találkozását mutatja be. A kép túlnépesedett, és olyan szimbolikus elemekre utal, mint az alma, amely Ádám és Éva paradicsomi megkísértésének jelképe. A képnek ebben a részében már a páva által ábrázolt hiúságról van szó. Az emberek és az állatok fordított helyzetben vannak ábrázolva, a világ rendezetlenségét demonstrálva.

A jobb oldali festmény a poklot ábrázolja, és számos zenei utalást tartalmaz. A vizuálisan komor, éjszakai képen egy sor lényt látunk, akiket különös lények kínoznak és falnak fel. Tűz, szenvedő emberek, hányás, rémálomszerű jelenetek. Vajon Bosch illusztrációi álmokból származhatnak?

A Földi örömök kertje jobb oldali tábláján sok kritikus úgy véli, hogy Bosch diszkréten kivetítette volna magát egy ábrázolásra:

A Földi örömök kertje tartalmaz egy Bosch-önarcképet?

A Földi örömök kertje bezárva egy festményt mutat, amely a világ teremtésének harmadik napját ábrázolja. Az illusztráció egy szürke árnyalatokkal festett földgömb, amelyen csak zöldségek és ásványi anyagok vannak jelen:

A Földi Örömök Kertjének látványa, amikor zárva van.

A Földi örömök kertjét 1517-ben állították ki a brüsszeli palotában. 1593-ban II. Fülöp spanyol király vásárolta meg, sőt a kép az ő szobájában függött az Escorialban. A kolostor összesen kilenc Bosch-művet gyűjtött össze, amelyeket II. Fülöp, a holland festő művészetének egyik legnagyobb rajongója szerzett meg.

Bosch leghíresebb festménye 1936 óta látható a madridi Prado Múzeumban.

2. Szent Antal kísértése

Bosch művészetét két csoportra szokták osztani: a hagyományos (kolostorok, kolostorok, általában keresztény környezetek betöltésére készült) és a nem hagyományos alkotásokra.

A nem hagyományos produkciókban visszataszító magatartású szerzetesek és apácák szerepeltek, ami antiklerikális polémiát váltott ki. Ezeken a zavaróbb vallási elemeket tartalmazó vásznakon sem lehetett azonban feltételezni, hogy a festő szándéka a pogány kultusz ábrázolása volt. Bosh még azokon a feljegyzéseken is bírálja az ilyen papokat és rituális túlkapásokat, ahol pogány szertartások szerepelnek.

A Szent Antal megkísértésében végignézzük, ahogy a szentet zaklatja az előző élete. Látjuk a magányt és a vágyakat, amelyek megpróbálják elcsábítani a férfit, aki úgy döntött, hogy megváltoztatja az életét és szembemegy vallásosságával.

Végignézzük, ahogy a főhőst a démonok és a gonosz teremtményei elcsábítják, miközben tanúi lehetünk, ahogy a szent a jó útjára lép. A mű a világegyetem négy központi elemét: az eget, a vizet, a földet és a tüzet foglalja össze.

A Szent Antal megkísértése nagyméretű, tölgyfára festett olajfestmény (a központi tábla mérete 131,5 x 119 cm, az oldalsó tábláké 131,5 x 53 cm).

Ez egy triptichon, zárva A Szent Antal megkísértése az alatta lévő két külső panelt tartalmazza.

A Szent Antal megkísértése 1910 óta a Museu Nacional de Arte Antiga tulajdona. Korábban a Palácio das Necessidades királyi gyűjteményének része volt. A jelenlegi változat szerint a vászon a humanista Damião de Góis (1502-1574) kezében volt.

Amikor az inkvizíció beidézte azzal a váddal, hogy nem katolikus, Damian azzal védekezett, hogy tulajdonában volt egy Bosch által készített Szent Antal megkísértései című tábla.

3. az őrület kövének kitermelése

A Kiemelés az őrület kövéből realista tartalmú műnek számít, és a festő első szakaszához tartozik. Feltételezhetően Bosch egyik legkorábbi műve (valószínűleg 1475 és 1480 között festette), bár egyes kritikusok körében kétségek merülnek fel a festmény hitelességét illetően.

A vásznon egy központi jelenet látható, körülötte pedig a következő, bonyolult kalligráfiával írt felirat: Meester snijit die Keije ras Mijne name is Lubbert Das. A portugálra fordított szöveg jelentése: "Mester, vedd el tőlem gyorsan ezt a követ, a nevem Lubber Das".

A festmény a festőt körülvevő humanista társadalmat ábrázolja négy szereplővel. Az őrület kövét eltávolító műtét a szabadban, egy elhagyatott zöld mező közepén zajlik.

Az állítólagos sebész egy tölcsért hord a fején, mintha kalap lenne, és sok kritikus sarlatánnak tartja. Bosch azért választotta volna a jelenetet, hogy elítélje azokat, akik kihasználják mások naivitását.

A kritika az egyházra is kiterjedne, mivel a képen egy papot látunk, aki mintha jóváhagyná az éppen zajló eljárást. Az asszony, aki szintén vallásos, egy könyvet hord a fején, és anélkül, hogy bármilyen reakciót mutatna, végignézi az eljárást, amelyben a parasztot mintha becsapnák.

Christian Loubet, művészettörténeti kutató a következőképpen írja le a képet:

"Egy körkörös mikrokozmoszban egy sebész (tudomány), egy szerzetes és egy apáca (vallás) kihasználnak egy szerencsétlen beteget azzal az ürüggyel, hogy kiirtják agyából az őrület kövét. Ámulva néz ránk, ahogy a hamisság és a gúny megnyilvánul a társak valódi elidegenedése (tölcsér, zárt könyv, szexelt asztal...): ez az őrület gyógymódja.".

A háttérben lévő tájkép mintha Bosch szülővárosára emlékeztetne, mivel a Szent János-székesegyházhoz hasonló templom és a vidékre jellemző síkság látható rajta.

Az őrület kövének kivonása a legrégebbi fennmaradt Bosch-mű. 48 cm x 45 cm méretű, fára festett olajfestmény, amely a Prado Múzeumban található.

A tékozló fiú

A kritikusok szerint A tékozló fiú volt Hieronymus Bosch utolsó festménye. 1516-ban keltezett műve a tékozló fiú példázatán alapul, amely egy bibliai történet Lukács könyvéből (15:11-32).

Az eredeti történet egy nagyon gazdag ember fiáról szól, aki világot akar látni. Megkeresi apját, és örökségének egy részét kéri, hogy elutazhasson, és élvezhesse az élet múló örömeit. Az apa enged a kérésnek, bár ellenzi az ötletet.

Miután elment és élvezte mindazt, amit az élet nyújtani tud, a fiatal fiú egyedül és források nélkül találja magát, és kénytelen visszatérni, hogy bocsánatot kérjen apjától. Amikor hazatér, nagy lakomával fogadják, apja megbocsát neki, és a birtok újjáalakul.

Bosch festménye pontosan azt a pillanatot illusztrálja, amikor a fiatalember visszatér apja házába, már nincstelenül, fáradtan, szerény és szakadt ruhákban, testszerte betegségeket hordozva. A háttérben álló ház ugyanolyan romosnak tűnik, mint a szereplő: a tetőn hatalmas lyuk tátong, az ablakok kidőlnek.

A Tékozló fiú egy 0,715 átmérőjű, fára festett olajfestmény, amely szintén a madridi Prado Múzeum tulajdona.

5. a hét halálos bűn

A feltételezések szerint A hét halálos bűn című képet Bosch 1485 körül festette, és a műben már láthatók az első hibrid lények, amelyek jellemzőek lesznek a festészetére.

A szörnyeteg lények még diszkréten jelennek meg, de az évek során Bosch vásznain megörökítődnek. Különösen ebben a műben árad szét a pedagógiai érdeklődés, hogy a festészet által átadja a jónak és helyesnek tartott tudásanyagot.

A központi illusztrációkon a mindennapi élet, a társadalom életének portréit látjuk a hazai környezetben. A középen lévő képek a falánkságot, az akcédiát, a fösvénységet, a kéjvágyat, az irigységet, a hiúságot és a haragot ábrázolják.

A bal felső körben egy haldoklót látunk, aki valószínűleg a végtisztességet kapja. A következő körben a paradicsom ábrázolása látható a kék éggel és a vallási entitásokkal. Érdekes a következő részlet: Isten lábainál a Föld ábrázolása látható.

A képernyő alsó részén, a bal oldali körben a pokol komor és komor tónusokkal készült ábrázolása látható, és láthatjuk, ahogy az embereket bűneik miatt kínozzák.

A képen a következő szavak olvashatók: falánkság, akcédia, gőg, fösvénység, irigység, harag és kéjvágy. A jobb alsó körben viszont az Utolsó Ítélet arcképe látható.

Vannak arra utaló jelek, hogy a fenti művet a gironai kárpit ihlette, amely a 11. század vége és a 12. század eleje között készült keresztény művészet. A kárpit és a festmény azonos keresztény témát és nagyon hasonló szerkezetet mutat. A 14. századtól kezdve a vallási ikonográfia nagymértékben kutatta a hét halálos bűn témáját, különösen a pedagógiai diffúzió egyik formájaként.

A 11. század vége és a 12. század eleje között készült gironai gobelin, amely Bosch A hét halálos bűn című festményének ihletője volt.

6. a szénásszekér

A Szénásszekér valószínűleg 1510-ben született, és A földi örömök kertje mellett Bosch egyik legnagyobb művének tartják. Mindkét mű triptichon, és közös bennük a keresztény erkölcsi tanítás vágya. Ecsetvonásai révén az olvasót nemcsak oktatják, hanem figyelmeztetik is: tartsa magát távol a bűntől.

Bosch festménye mintha egy régi flamand mondásból származna, amely szerint "A világ egy szekér széna, mindenki azt viszi, amit tud".

A festmény bal oldali részén egy jelenetet találunk, amelyben Ádám, Éva és Isten a paradicsom elhagyására ítéli őket. A zöld és üres bukolikus kertben már látjuk a kígyó ábrázolását, mint hibrid lényt (félig ember, félig állat), aki azért jön, hogy megkísértse az embert.

A kép közepén sok embert látunk, akik osztoznak a bűnökön: kapzsiság, hiúság, bujaság, harag, lustaság, lustaság, fösvénység és irigység. A szénásszekeret emberek veszik körül, akik - némelyek szerszámok segítségével - megpróbálnak minél több szénát elszállítani. Veszekedés, verekedés és gyilkosság a szénáért folytatott verseny eredménye.

A mű jobb oldalán a pokol ábrázolása látható, a háttérben tűzzel, démoni lényekkel, egy befejezetlen épülettel (vagy lerombolták?) és bűnösökkel, akiket az ördög kínoz.

A Szénakocsi a madridi Prado Múzeum állandó gyűjteményéhez tartozik.

Fedezze fel, ki volt Hieronymus Bosch

Hieronymus Bosch volt a holland Jheronimus van Aken által választott álnév. 1450-1455 körül született egy holland tartományban, Észak-Brabantban, és a festészet iránti ízlés a család vérében volt: Bosch festők fia, testvére, unokaöccse, unokája és dédunokája volt.

Hieronymus Bosch első lépéseit - festészet és metszet - családtagjai mellett tette meg, egy műteremben osztozva. A festő gazdag háztartásban élt, és a család szoros kapcsolatban állt a helyi vallási hatalommal.

A Szent János-székesegyház, amely a régió egyik fénypontja volt, még a festő családjától is több művet rendeltek. Sőt, állítólag Bosch apja 1444-ben freskót festett a templomban.

Bosch portréja.

A Bosch művésznevet szülővárosa, 's-Hertogenbosch után választotta, amelyet a helyiek informálisan Den Bosch-nak hívtak.

Bár a festészethez már akkor is jól értett, mindennapi munkája még inkább javult, miután 1478-ban feleségül vett egy gazdag helyi lányt, aki a közeli Oirschot város kereskedőcsaládjából származott. Aleyt Goijaert van den Mervenne felesége biztosította Boschnak a művész számára szükséges struktúrát és néhány fontos kapcsolatot. A pár élete végéig együtt maradt, ésnem volt gyermeke.

A holland festő magánéletéről az Aleyttal kötött házasságán kívül keveset tudunk. A legtöbb festővel ellentétben Bosch nem hagyott hátra naplót, levelezést vagy dokumentumokat, amelyek magánéletéről hírt adnának.

Művei a késő középkor és a korai reneszánsz között, azaz a 15. század végén és a 16. század elején születtek.

Európa ebben az időben a kulturális fellendülés időszakát élte, és Bosch már a 16. század elején kiváló hírnévnek örvendett itthon és külföldön, különösen Spanyolországban, Ausztriában és Olaszországban.

Florentino Guicciardini történész 1567-ben már említést tett a holland festő munkásságáról:

"Jerome Bosch de Boisleduc, a fantasztikus és bizarr dolgok igen nemes és csodálatra méltó feltalálója..."

Tizenhét évvel később az értelmiségi Lomazzo, a Festészet, szobrászat és építészet művészetéről szóló értekezés szerzője így nyilatkozott:

"a flamand Girolamo Bosch, aki a különös jelenések, a félelmetes és borzalmas álmok ábrázolásában egyedülálló és valóban isteni volt."

Pieter Bruegel rajza egy idős Boschról.

Művein pszichedelikus, démonikus vagy fantasztikus alakokat találunk, de bibliai szakaszok reprodukálásával is találkozunk. A festő felesége a Miasszonyunk Testvériséghez tartozott, a művész apja, Antonius van Aken pedig ugyanennek a testvériségnek volt művészeti tanácsadója.

1486 vagy 1487 között Bosch csatlakozott apjához és feleségéhez, és belépett a Szűz Máriát tisztelő keresztény testvériségbe. Érdekesség, hogy Bosch különösen érdeklődött a démonok festése iránt. 1567-ben már a holland történész, Mark van Vaernewijc kiemelte Bosch sajátosságait, mint:

"a démonok készítője, mivel a démonok festésének művészetében nincs vetélytársa."

II. Fülöp spanyol király volt Bosch festészetének egyik nagy rajongója és egyik legnagyobb népszerűsítője. Hogy képet kapjunk a király rajongásáról, II. Fülöpnek még harminchat Bosch-festmény is volt a magángyűjteményében. Ha figyelembe vesszük, hogy Bosch mintegy negyven festményt hagyott hátra, meglepő, hogy a legtöbb kép a spanyol király kezében volt.

Bosch stílusa különösen a stílus tekintetében különbözött a korban készült többi festménytől. Seabra Carvalho, a Szent Antal megkísértése című vásznat őrző lisszaboni Nemzeti Ókori Művészeti Múzeum vezetője egy interjúban a holland festő művészetéről így nyilatkozott:

"Ez egy mélyen moralizáló festmény. kívülálló Ez tévedés: csak művészi értelemben az. Azt festi, amit mások is festenek, csak másképp. Mondhatjuk, hogy ami ott van, az delírium, de ez is része korának képi világának."

A festő 1516. augusztus 9-én halt meg Hollandiában (pontosabban Hertogenboschban).

Bosch és a szürrealizmus

Az egyesek által eretnekként elítélt Bosch olyan képek szerzője volt, amelyek a korban furcsának, abszurdnak, fantasztikusnak és pszichedelikusnak számítottak.

A valóságtól gyakran elrugaszkodott, aránytalan vagy párhuzamos univerzumokra utaló képek közül sok Bosch által ábrázolt kép vitát váltott ki kortársai körében.

A szürrealisták, köztük Dalí és Max Ernst, sokat merítettek a holland festő munkáiból. 2016-ban Charles de Mooij, a Noordbrabants Múzeum igazgatója és Bosch-szakértő a BBC-nek adott interjújában azt mondta:

"a szürrealisták úgy vélték, hogy Bosch volt az első "modern" művész. Salvador Dalí tanulmányozta Bosch műveit, és felismerte őt elődjének."

Ismerje meg a következőket is