18 híres dal a brazil katonai diktatúra ellen

A művészek még az önkényuralom és a cenzúra által leigázott Brazíliában sem voltak hajlandóak hallgatni. A brazil katonai diktatúra (1964-1985) alatt a kultúra számtalan ellenállási formát mutatott.

Az MPB (brazil könnyűzene) volt a rendszer ideológiai ellenőrzése elleni küzdelem egyik fő eszköze. A szólásszabadság nélkül kódokat, metaforákat és szójátékokat kellett kitalálniuk, hogy kommunikáljanak a közönséggel.

A számtalan cenzúra, üldözés és száműzetés ellenére, amellyel e zenészeknek szembe kellett nézniük, alkotásaik továbbra is mérföldkövei a történelemnek és a nemzeti kultúrának.

1. Kehely Chico Buarque és Milton Nascimento által

Atyám, vedd el tőlem ezt a poharat

A vér vörösborából

Kehely Chico Buarque egyik leghíresebb dala és a katonai diktatúra időszakának egyik legfontosabb pamflethimnusza. 1973-ban íródott ugyan, de cenzúrázták, és csak 5 évvel később, 1978-ban adták ki.

Chico metaforákat és kettős jelentéseket használva keményen bírálja a tekintélyelvű kormányt. Egy bibliai szakaszt idézve (Márk 14:36) úgy tűnik, hogy Jézus szenvedését a Golgotán a brazil nép szenvedésével hasonlítja össze.

Így a kehely tele lenne azoknak a vérével, akiket az erőszakos állam keze által megkínoztak és megöltek. Másrészt a "kehely" és a "kuss" szavak hasonlósága miatt arra utal, hogy elnyomás és elhallgattatás, ami rutinná vált. .

Milyen nehéz csendben felébredni.

Ha az éjszaka közepén kárt teszek magamban

Embertelen kiáltást akarok indítani

Ami egy módja annak, hogy meghallgassanak

Ez a csend megdöbbent

Döbbenten figyelek

A lelátón minden pillanatban

Látva a szörnyet a lagúnából előbukkanni...

A diktatúra "szörnyetege" állandóan jelenlévő fenyegetés volt, amely úgy tűnt, hogy apránként közeledik, állandó riadókészültségben tartva az alanyt.

Attól fél, hogy ő lesz a következő célpontja az akkoriban elterjedt gyakorlatnak: a katonai rendőrség éjjel házakba hatolt be, és elvitte az embereket, sokan örökre eltűntek.

Olvassa el a Chalice című dal teljes elemzését is.

2. Joy, Joy Caetano Veloso

Séta a széllel szemben

No hanky, no panky

A trópusi mozgalom egyik csúcspontja, Joy, Joy 1967-ben a Lemezfesztiválon mutatták be. Bár a versenyben a negyedik helyen végzett, a dal a közönség kedvence lett, és hatalmas sikert aratott.

A stagnálás és a szabadság hiánya idején a dal azt javasolta. mozgás és ellenállás Caetano arról beszélt, hogy "a széllel szemben", vagyis az ellenkező irányba ment, amerre őt tolták.

No hanky, no panky

Semmi sincs a zsebedben vagy a kezedben

Tovább akarok élni, szeretni

Majd én...

Miért nem, miért nem

Mint Caetano később kifejtette, a dal egy fiatalember első személyű beszámolója a városon keresztül vándorló fiatalemberről.

A populáris kultúra elemeit idézve felvázol egy korának portréja egy olyan fiatalt ábrázol, aki elveszettnek érezte magát, és menekülni akart, de nem tudta, hová.

Olvassa el az Alegria, Alegria című dal teljes elemzését is.

3. Nem azt mondom, hogy nem említettem a virágokat Geraldo Vandré

Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.

Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.

Nem azt mondom, hogy nem említettem a virágokat Geraldo Vandré írta és énekelte, az egyik leghíresebb himnusz a brazil katonai diktatúra ellen.

A "Caminhando" (menetelés) néven is ismert dalt az 1968-as Nemzetközi Dalfesztiválon mutatták be, és második helyezést ért el. A rendkívül politikai szöveg felkeltette a rezsim figyelmét, és a zenésznek végül el kellett hagynia az országot.

Iskolákban, utcákon, mezőkön, épületekben

Mindannyian katonák vagyunk, fegyverrel vagy anélkül

Séta és éneklés és a dal követése

Mindannyian egyenlőek vagyunk, akár összefont karral, akár nem.

A szerelmek az elmében, a virágok a földön...

Bizonyosság elöl, történelem kézben

Séta és éneklés és a dal követése

Új lecke tanulása és tanítása

A felvonulásokon, tüntetéseken és demonstrációkon használt kántálásokra emlékeztető elemekkel a zene a felhívás az egységre és a közös cselekvésre Vandré a brazil nép nyomorúságáról és kizsákmányolásáról beszél, megmutatva, hogy minden társadalmi rétegnek együtt kell harcolnia a szabadságért.

A zene rávilágít arra, hogy mindazok, akik tudatában vannak az elnyomó valóságnak, a cselekvési felelősség Nem várhatják passzívan, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

Olvassa el a Pra não dizer que não falei das flores című dal teljes elemzését is.

4. A részeg és a kiegyensúlyozó , Elis Regina

Cry

Szelíd hazánk

Máriák és Clarissák sírnak

Brazília talajában

A részeg és a kiegyensúlyozó egy 1979-ben Aldir Blanc és João Bosco által írt dal, amelyet Elis Regina énekesnő rögzített. A részeges, "gyászruhában", úgy tűnik, hogy tükrözi a az emberek zavarodottsága és szomorúsága A brazil nép, amely szenvedett a szabadság végétől.

Maga a Haza együtt sír azokkal az anyákkal, feleségekkel, lányokkal és társakkal, akiket a katonai rendőrség elhurcolt. A dalszöveg a felhőket "megkínzott foltokként" emlegetve elítéli a kínzások és halálesetek elszaporodását országszerte.

A "brazil éjszaka" (a diktatúra metaforája) mindennapos "fuldoklása" miatt kiengedi a gőzt, és felidézi "a sok embert, aki elment", a száműzötteket, akik a túlélés érdekében menekültek.

De tudom, hogy az ilyen fájdalmas fájdalom

Nem lesz haszontalanul

A remény

Kötéltánc esernyővel

És ennek a vonalnak minden egyes lépésénél

Megsérülhetsz

Balszerencse!

A remény kiegyensúlyozása

Tudod, hogy minden művész kiállítása

Folytatnia kell

A kompozíció diszforikus hangvétele ellenére az utolsó strófák egyfajta bátorító üzenet Elis társai és kortársai számára.

A remény még ennyi szenvedés mellett is "kötéltáncos", és egyenesen áll. A braziloknak, különösen a művészeknek, folytatniuk kell az életüket, és hinniük kell abban, hogy eljönnek a jobb napok.

5. Az utcán akarom elhelyezni a blokkomat Sérgio Sampaio

Egyesek szerint sapkában aludtam

Hogy elvesztettem a számat, hogy elfutottam a harc elől.

Hogy leestem az ágról, és nem láttam kiutat.

Hogy meghaltam a rémülettől, amikor a bot eltörött.

Az utcán akarom elhelyezni a blokkomat egy 1973-as dal, amelyben Sérgio Sampaio kifejezi, hogy szorongás érzése ijedt, ez a fickó úgy tűnik, hogy az egyszerű brazilok nevében beszél, megmutatva az általános elégedetlenséget és az állandó rettegést.

Ez is egy a Médici-kormány és az állítólagos "gazdasági csoda" kritikája amit a politikai propaganda hirdetett.

Az utcán akarom elhelyezni a blokkomat

Játszani, nyögni

Az utcán akarom elhelyezni a blokkomat

Gingar, adni és eladni

Én például ezt és ezt akartam.

Egy kilóval több ebből, egy tücsökkel kevesebb abból...

Ez az, amire szükségem van, vagy egyáltalán nem

Azt akarom, hogy a karneválon mindenki

Sampaio, mint sokan generációjából, csak azt szeretné látni, hogy a "bloco az utcán", más szóval a fiatalok egyesülnek, szórakoznak. A karnevál, amely köztudottan az öröm és a felszabadulás ideje, az állandó elnyomás ellenszereként jelenik meg.

Így a zenész ezzel a dallal az ellenállás egy másik formájának adott hangot: a "zavargások", amelyek kihívást jelentettek a konzervativizmus ellen. hatályban.

6. hogy Hug , Gilberto Gil

Az én utam a világ körül

Nyomon követem magam

Bahia már adott nekem

Vonalzót és iránytűt

Én vagyok az, aki tud rólam

Egészségünkre!

That Hug egy 1969-es dal, amelyet Gilberto Gil írt és énekelt. búcsúüzenet .

A cenzúra és az üldöztetés közepette rájön, hogy el kell mennie, hogy "utat törjön magának a világban", ahogyan csak akar. Gil megmutatja, hogy ő a önérdekű Ő az egyetlen, aki átveheti az irányítást az élete és az akarata felett, és azt tervezi, hogy visszaszerzi az elvesztett szabadságát és autonómiáját.

Hello Rio de Janeiro

Egy nagy ölelés!

Minden brazil ember

Egészségünkre!

Elbúcsúzva Rio de Janeiro városának több híres helyétől, köztük a Realengótól, ahol bebörtönözték, készül távozni. Szavaiból úgy tűnik, hogy ez valami ideiglenes dolog: Gil tudta, hogy egy nap visszatér.

7. Hiába, Chico Buarque

Ma te vagy a főnök

Te mondtad, te mondtad...

Nincs vita, nincs

Az én népem ma sétál

A pálya széléről beszélve és a padlóra nézve

Látod?

Te, aki feltaláltad ezt az államot

Feltalálták, hogy feltalálják

Minden sötétség

Te, aki feltaláltad a bűnt

Elfelejtette feltalálni a megbocsátást

A katonai kormánynak címezve, Annak ellenére, hogy egy világos és merész provokáció A Chico Buarque által 1970-ben írt és felvett dalt annak idején cenzúrázták, és csak 1978-ban adták ki.

A "Holnap is lesz még egy nap" kezdetű versszak ismétlésével Chico megmutatta, hogy a remény nem halt meg, hogy az emberek még mindig várják a rezsim bukását.

Ha a jelenben a nép "visszafogott kiáltással" nézett szembe az önkényuralommal és az elnyomással, a zenész tudta, hogy a jövőben a dolgok megváltoznak. Így egyfajta bátorításként merészelte, hogy álom a szabadságról .

Annak ellenére, hogy

Holnap egy másik nap lesz

Megkérdezem, hol fogsz elrejtőzni

A hatalmas eufóriáról?

Hogyan tiltja be

Amikor a kakas ragaszkodik a kukorékoláshoz?

Új víz csírázik

És megállás nélkül szeretjük egymást

A napfelkelte egy új idő születését, az országot uraló szomorúság és sötétség végét jelképezte. Bár a rendőrség cenzúrázta és üldözte, a zenész ragaszkodott ahhoz, hogy szembeszálljon a fennálló hatalommal és bátorítsa hallgatóit.

A dal közvetíti a rugalmasság Chico Buarque fáradtan és már nem félve megfenyegette az önkényuralmi rendszert, és bejelentette, hogy annak vége van.

Keserű leszel

Látva a hajnalt

Engedélykérés nélkül

És meg fogok halni a nevetéstől

És ez a nap el fog jönni

hamarabb, mint gondolnád

8. Tilos megtiltani Caetano Veloso

És én azt mondom, hogy nem

És nemet mondok a nemre

Mondom:

Tilos megtiltani

Tilos megtiltani

Caetano Veloso komponált Tilos megtiltani 1968-ban, Brazília történelmének szörnyű évében, amely az ötödik számú intézményi törvényben csúcsosodott ki. AI-5 Meghatározta a kultúra és a sajtó előzetes cenzúráját, az engedély nélküli nyilvános gyűlések törvénytelenségét és a rendszer ellenségének tekintett polgárok jogainak felfüggesztését.

A következő évben a Mutantes kíséretében az énekesnő a III Festival Internacional da Canção fesztiválon mutatta be a témát.

Ez az, amiről álmodtam, ami örökké tart.

Ez az, amelyikhez vissza fogok térni.

1968 májusában Párizsban az egyetemi hallgatók mozgalmat indítottak, amely általános sztrájkhoz és többnapos konfliktusokhoz vezetett a polgárok és a rendőrség között. A fiatalok többek között paradigmaváltást követeltek az oktatásban és az egész társadalomban, harcolva a konzervativizmus ellen.

A francia társadalmi mozgalmak által inspirálva Caetano mottóként használta az egyik szlogenjüket: "Tilos tiltani!" A brazil kontextusban a szavaknak minden eddiginél több értelme volt, a hirtelen tiltások, amelyek megsokszorozódtak .

Mindezt visszautasítva, lázadva és ellenállva az énekes arra emlékeztette hallgatóságát, hogy mindannyiunknak olyannak kell lennünk, amilyennek álmodjuk magunkat, nem pedig olyannak, amilyennek kényszerítenek minket. Több mint egy feljelentő dal, ez egy olyan himnusz az engedetlenséghez .

9. Micsoda ország ez Legião Urbana

A nyomornegyedben, a szenátusban

Mindenhol kosz

Senki sem tiszteli az Alkotmányt

De mindannyian hisznek a nemzet jövőjében

Miféle ország ez?

Miféle ország ez?

Miféle ország ez?

A dalt Renato Russo írta 1978-ban, bár csak 9 évvel később vették fel, így a Legião Urbana zenekar harmadik albumának címe lett.

Az énekes bevallotta, hogy azért halogatta a megjelenést, mert azt remélte, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és a dalnak nem lesz több értelme. Azonban majdnem egy évtizeddel később is minden maradt a régiben.

A téma erős társadalomkritikát indít el, Brazíliát mint egy egy olyan ország, amelyet a büntetlenség, a szabályok hiánya és a korrupció tépázott meg általánosítva.

De Brazília gazdag lesz

Csináljunk egymillió

Amikor eladjuk minden lelkünket

A mi indiánjaink árverésén

1987-ben az ország bonyolult időszakot élt át: bár már nem volt a hadsereg kezében, még mindig nem voltak közvetlen választások. 1985-ben a választási kollégium által megválasztott Tancredo Neves meghalt, mielőtt átvette volna a hatalmat.

Alelnöke, José Sarney volt a nemzet vezetője, és létrehozta a Cruzado terv Ez egy sor olyan gazdasági intézkedés volt, amely új valutát vezetett be, és végül kudarcot vallott.

Renato Russo minden megdöbbenését, döbbenetét és szomorúságát megmutatja, megkérdőjelezve egy olyan nemzet motivációit, amely nem vesz tudomást saját népének szenvedéséről, és csak a pénzzel törődik.

Olvassa el a Que país é este című dal részletes elemzését is.

10. Mint a szüleink, Elis Regina

Szóval vigyázz, drágám

Veszély van a sarkon túl

Győztek és a jel

Számunkra zárva van.

Hogy fiatalok vagyunk...

Mint a szüleink Belchior 1976-ban komponált és rögzített dala, amely Elis Regina ugyanebben az évben megjelent változatában vált ismertebbé.

A téma a fiatalok azon generációjának ad hangot, akik szabadságukat elkobzottnak látták, akik a diktatúra bevezetése miatt kénytelenek voltak életmódot váltani.

A megkérdőjelezés, a kísérletezés és a mozgalom "béke és szeretet" mottója jellemzi. hippi Mindennapi életüket félelem, üldöztetés és állandó fenyegetés alakította át.

O kulturális és társadalmi visszafejlődés ezekben a fiatalokban a gyötrelem és a frusztráció érzését keltette, mintha ellopták volna az idejüket, mintha soha nem jött volna el a soruk.

Az én fájdalmam az, hogy rájöjjek.

Hogy bár mindent megtettünk, amit eddig tettünk.

Mi még mindig ugyanazok vagyunk és élünk

Mi még mindig ugyanazok vagyunk és élünk

Mint a szüleink...

Így a dal a kor generációs konfliktusát mutatja be. Bár másként gondolkodtak és a szabadságért harcoltak, ezek a fiatalok végül arra ítéltettek, hogy ugyanolyan konzervatív erkölcsök szerint éljenek, mint az előző generáció.

11. Általános viselkedés Gonzaguinha

Mindig vidámnak kell lenned

és azt mondják: minden javult

Imádkoznod kell a főnök javáért.

és felejtsd el, hogy munkanélküli vagy

Gonzaguinha egyike volt a katonai diktatúrát leginkább bíráló zenészeknek, több mint 50 dalát cenzúrázta a rezsim. Ezek között van az első slágere is, Általános viselkedés 1972-ben.

A dal nyersessége miatt sokkolta a közvéleményt, Gonzaguinhát terroristának nevezték, és a "haragvó énekes" becenevet kapta. A dalszövegben a zenész a brazil állampolgárokhoz szól, kommentálva az ország jelenlegi bizonytalanságát.

Minden elnyomás, éhség és "gazdasági csodának" álcázott szegénység, Ez lenne akkor az általános viselkedés: nem panaszkodni, elidegenedni, boldognak tettetni magunkat.

Meg kell tanulnod lehajtani a fejed

És mindig mondd: "Nagyon köszönöm".

Ezek olyan szavak, amelyek még mindig hagyják, hogy azt mondd.

Mert fegyelmezett ember volt.

Ezért ezt csak a nemzet érdekében kell tennie.

Minden, ami elrendeltetett

Fuscão nyerése az Utolsó Ítéleten

És egy oklevél jó magaviseletről

O félelem és passzivitás Provokációként megkérdezi "Zé"-t, aki Brazíliában gyakori név, hogy mit fog tenni, ha ellopják a karnevált, amely az öröm és a kollektív szabadság utolsó bástyájának tűnik.

Mindenekelőtt a zene megkérdőjelezi ezt a vak engedelmességet amely a polgárokat a rájuk kényszerített önkényes szabályok szerint élni és halni kényszerítette.

12. zárt jel Paulinho da Viola

Helló, hogy vagy?

Én megyek, te hogy vagy?

Jól van, akkor én megyek is.

Vegye át a helyemet a jövőben, és Ön ?

Rendben, megyek és megkeresem

A békés alvásból, ki tudja ...

Jelzés zárva Paulinho da Viola által írt és énekelt dal, amellyel 1969-ben megnyerte az V. Festival da Música Popular Brasileira-t. Az énekes szokásos regiszterétől teljesen eltérő dal furcsaságokat váltott ki, és meghódította a közönség figyelmét.

A dalban két ember találkozik a dugóban, és a közlekedési lámpa zárása közben az autó ablakán keresztül beszélgetnek. A párbeszéd azonban mélyebb üzeneteket rejt, mint amilyennek első pillantásra tűnik. A szavainál fontosabbak a hallgatásai azokat a dolgokat, amelyeket el akartak mondani, de nem tudtak.

Annyi mindent kellett mondanom

De én eltűntem az utcák porában.

Nekem is van valami mondanivalóm

De az emlék elszökik előlem

Kérem hívjon, szükségem van

Igyál egy gyors italt

Heti bontásban

A jel ...

Várok rád

Megnyitja...

Kérjük, ne felejtsék el,

Viszlát...

Maga a cím úgy tűnik, hogy egy az elnyomás metaforája Ebben az értelemben feltételezhetjük, hogy az alanyok nem azért beszélnek homályosan, mert sietnek, hanem azért, mert nem beszélhetnek szabadon, mert félnek a megtorlástól.

Bár a dal nem tett közvetlen utalást a kormányra, mégis tiltakozó dal volt. A hallgatóság, amely ugyanazt a társadalmi kontextust osztotta meg, képes volt kitölteni a dal hiányosságait és megérteni a dal üzenetét.

13. ébredj szerelem Chico Buarque

Ébredj, szerelmem

Most volt egy rémálmom.

Azt álmodtam, hogy emberek vannak odakint.

Kopogás a kapun, milyen kínzó.

Ez volt a kemény, egy nagyon sötét autóban.

Szent teremtményem

Hívj, hívj, hívj, hívj oda

Hívja, hívja a tolvajt, hívja a tolvajt

1973-ban Chico Buarque-ot már annyiszor cenzúrázták, hogy nem írhatott alá többé kompozíciókat. A következő évben kiadta a következő albumot. Jelzés zárva barátai által írt dalokkal, köztük Ébredj szerelem, Julinho da Adelaide, egyik álneve aláírásával.

A dalban az alany felébreszti partnerét, hogy elmondja neki, hogy azt álmodta, hogy őt a rendőrség által az éjszaka folyamán Chico nem törődik tovább a leplezéssel, ujjal mutogat az ellenségre, a "keményre". A név a "diktatúra" rövidítéseként és a diktatúra rugalmatlanságának és erőszakosságának jelzőjeként is működik.

"Hívd a tolvajt" az egyik leghíresebb versszak a dalban: amikor a rendőrség, akinek meg kellene védenie minket, megtámad minket, kit hívhatunk, hogy megvédjen minket? Chico azt javasolja, hogy A korabeli hatóság bűnözőbb volt, mint maguk a banditák.

Ha néhány hónapot veszek ki

Néha kényelmes neked, hogy szenvedj

De egy év után nem jövök

Vedd fel a vasárnapi ruhádat

És elfelejthetsz engem

Mielőtt elviszik, ez a férfi elbúcsúzik a feleségétől, és megkéri, hogy folytassa az életét, ha nem tér vissza. A szöveg sok "rendszer ellenségének" sorsára utal: az ügynökök éjjel kirángatták őket az ágyukból, és egyszerűen eltűntek, azaz megölték őket.

14. Vasárnap a parkban , Gilberto Gil és az Os Mutantes

A fagylalt epres

Ez piros!

Oi, pörgés és a rózsa

Ez piros!

Oi pörgés, pörgés

Ez piros!

Hé, pörgés, pörgés...

Vasárnap a parkban egy 1967-es dal, amelyet Gilberto Gil írt és énekelt. Ugyanebben az évben az énekes a témát a III Festival de Música Popularon mutatta be a Mutantes együttes kíséretében, és második helyezést ért el. A dal két férfi történetét meséli el: José, "a szórakozás királya" és João, "a zűrzavar királya".

Vasárnap João úgy dönt, hogy nem veszekszik, és Julianával randevúzik a parkban. José, amikor meglátja, hogy barátja a neki tetsző lány kíséretében van, abbahagyja a játékot, és dühbe gurul. Féltékenységi rohamában késsel megöli a párt.

Nézd a kést!

Nézd a vért a kezén.

José!

Juliana a padlón

José!

Egy másik elesett test

José!

Barátod, João

José!

Holnap nem lesz vásár

José!

Nincs több építés

João!

Nincs több játék

José!

Nincs több zűrzavar

João!

A dal, amely egy ártatlan történetként kezdődik egy vasárnapról a parkban, hamarosan erőszakos és baljós körvonalakat ölt. A zene felkavaróan közvetíti a közvetlen veszélyérzet Az erőszak, amely az egyének életében kitör, és végül a vesztüket okozza.

15. légy a levesben , Raul Seixas

Én vagyok a légy

Ki landolt a levesedben

Én vagyok a légy

Ki festett, hogy visszaéljen veled

Én vagyok a légy

Ez megzavarja az alvást

Én vagyok a légy

A szobádban zümmög

Légy a levesben Raul Seixas híres témája, amely első albumának része. Krig-Ha, Bandolo! Látszólag értelmetlen, a dal megtartja a az ellenállás erős üzenete Ebben az alany azonosul egy legyet, egy apró rovart, amely látszólag azért létezik, hogy másokat bosszantson.

A katonasághoz szólva egy kis szárnyas lényként jelenti be magát, aki azért van ott, hogy zavarja Az elnyomás ellenére Raul és kortársai továbbra is folytatták harc a konzervativizmus ellen még akkor is, ha tudta, hogy a harcnak még messze nincs vége.

És ez nem használ

Gyere és füstölj ki engem

Mert még a DDT sem

Így ki tudsz irtani engem

Mert megölsz egy

És egy másik jön helyettem

Ha azonban a diktatúra tartott, akkor az ellenállás is. Raul Seixas felhívja a figyelmet arra, hogy a "felforgatók", akik elszaporodtak Egyértelmű volt, hogy egyet sem érdemes megölni, mert mindig több jön.

Egy olyan metaforával, mint a légy a levesben, az énekesnő zseniális módon foglalta össze egy az életmód "az árral szemben Az ellenkultúráról szól, a káosz idején való reagálásról és túlélésről.

Tudjon meg többet Légy a levesben és Raul Seixas más nagyszerű slágerei.

16. Jorge Maravilha Chico Buarque

És semmi sem jobb, mint egy kis szünet egy visszaesés után

A szívemért

És nincs értelme maradni, csak maradni...

Sírás, morgás, morgás, amíg, nem, nem, nem, nem...

És ahogy Jorge Maravilha már mondta

Tele észérvekkel

Jobb egy lány a kézben

Mint két szülő repülése

A zene Jorge Maravilha 1973-ban Chico Buarque adta ki, a dalszövegeket Julinho da Adelaide álnéven írta. nincs értelme lemondani és siránkozni. Chico tehát harcolni ment, ami az ő esetében azt jelentette, hogy tiltakozó dalokat írt a diktatúra ellen.

Bár ez zavarta a brazil társadalom idősebb és konzervatívabb rétegeit, Chico mégis a fiatalabb generáció szívének megnyerése .

Te nem kedvelsz engem, de a lányod igen.

Te nem kedvelsz engem, de a lányod igen.

Amikor kiderült, hogy Julinho da Adelaide és Chico Buarque ugyanaz a személy, gyanakodni kezdtek. A közvélemény úgy gondolta, hogy a dal Ernesto Geisel tábornoknak és elnöknek szól, akinek lánya az énekes rajongójának vallotta magát.

Chico azonban tagadta ezt, és elmesélte az igaz történetet: amikor egyszer a DOPS (Politikai és Társadalmi Rendészeti Osztály) letartóztatta, az egyik ügynök megragadta az alkalmat, hogy autogramot kérjen a lányától.

17. tavasz a fogakban , Száraz & nedves; nedves

Akinek van lelkiismerete, hogy bátorságot merítsen

Kinek van ereje tudni, hogy létezik

És a fogaskerekek középpontjában

Találd fel a rugó ellen, amely ellenáll

Tavasz a fogak között a Secos & Molhados együttes 1973-ban felvett dala, amelynek szövegét João Apolinário írta. Apolinário portugál költő volt, aki a Salazar-diktatúra idején Brazíliába vonult száműzetésbe, és harcolt a fasizmus ellen. Ő volt João Ricardo apja is, aki megzenésítette verseit az együttes számára.

Az inspiráló dalszöveg emlékeztet minket arra, hogy az ellenálláshoz erősnek, bátornak és tudatosnak kell lenni. Még a legnagyobb vereség vagy "vihar" ellenére is túl kell élnünk, meg kell őriznünk egy kis reményt, meg kell tartanunk a "tavaszt a fogaink között".

Aki még a vereségben sem tántorodik meg

Azok, akik vesztettek, soha nem esnek kétségbe

És viharba burkolózva, elvágva

A fogak között tartja a rugót

18. El Rey , Száraz & nedves; nedves

A Gerson Conrad és João Ricardo által írt dal az 1973-ban megjelent első Secos & Molhados albumon található.

Láttam El Rey-t négykézláb járni.

Négy különböző fickótól

És négyszáz sejt

Tele emberekkel

Láttam El Rey-t négykézláb járni.

Négy fényes lábbal

És négyszáz haláleset

Láttam El Rey-t négykézláb járni.

Négy vonzó pózból

És négyszáz gyertya

Manókból készült

Hozza a a portugál népzene elemei Az El Rey a régi gyermekversekre utal, és egy finom és látszólag egyszerű dallamot mutat be.

Azonban, amit a dalszövegek mutatnak nekünk, az egy erős a monarchia korlátlan hatalmának kritikája az ókorban, és mélyebbre tekintve, egy a modern diktatórikus rendszerek kritikája mint abban a kontextusban, amelyben a zene készült.

A mű zsenialitása tehát éppen a forma és a tartalom közötti ellentétben rejlik.

Zseniális kultúra a Spotify

Hallgassa meg ezeket és más dalokat a katonai diktatúráról a lejátszási lista amit mi készítettünk neked: