A brazil irodalom 12 leghíresebb verse

A brazil irodalomban tengernyi költői gyöngyszemet találunk, ezért, higgyék el nekem, a lista összeállítása, amely csak tizenkét ismert verset tartalmaz, az egyik legnehezebb feladat volt, amit csak lehetett. Versek a szerelemről, a magányról, a barátságról, a szomorúságról, kortárs szerzők, romantikusak, modernek... annyi lehetőség van!

1. A hűség szonettje (1946), írta Vinicius de Moraes

A brazil irodalom egyik leghíresebb szerelmes verse generációkon át sok szerelmesnek a kedvence. Vinicius de Moraes költő írta, a szerelmes lírában megszokottal ellentétben itt a lírikus nem ígér örök szerelmet, nem garantálja, hogy élete végéig szerelmes marad.

A költői szubjektum inkább azt ígéri. szerelem egyáltalán Szerelmét a tűzhöz hasonlítva a szövegíró felismeri, hogy a az érzés romlandó és amely, akárcsak a láng, idővel kialszik.

De az a tény, hogy ez egy ideiglenes kapcsolat, nem veszi el az érzés szépségét, épp ellenkezőleg: mivel ez egy efemer az, hogy a költői téma azt hirdeti, hogy intenzíven kell élni és élvezni minden pillanatot.

Mindenre, a szerelmemre figyelni fogok.

Mielőtt, és ilyen buzgalommal, és mindig, és annyi

Hogy még a legnagyobb bájjal szemben is

Tőle még jobban elvarázsolódnak a gondolataim.

Minden pillanatban meg akarom élni

És dicséretben terjesztem énekemet

És nevetek a nevetésemen és könnyeim ontom.

Sajnálatukra vagy elégedettségükre.

És így, amikor később keresni fogsz engem.

Ki ismeri a halált, az élők gyötrelmét...

Ki ismeri a magányt, a szerelmesek végét...

Elmondhatom magamnak a szerelmet (amit éreztem):

Ne legyen halhatatlan, hiszen lángból van.

De legyen végtelen, amíg tart.

Tudjon meg többet a Hűség szonettről.

Ha tetszett egy kicsit megismerni ennek a nagyszerű írónak a szenvedélyes verseit, próbálja meg felfedezni Vinicius de Moraes legjobb verseit is.

2. Vers Az út közepén (1928), írta Carlos Drummond de Andrade

Carlos Drummond de Andrade 1928-ban megjelent, vitatott versét kezdetben kevesen értették, sőt, túlzott ismétlődése miatt el is utasították (a tíz versszakból ugyanis hét tartalmazza a híres "volt egy kő" kifejezést).

Tény, hogy a vers hamar bekerült a kollektív képzeletbe, főként azért, mert egy olyan körülményt dolgoz fel, amely mindannyiunk számára közös: ki nem találkozott még soha egy kővel az útja közepén?

A versek a következőkkel foglalkoznak az út során felmerülő akadályok és arról, hogy hogyan kezeljük azokat a kisebb (vagy nagyobb) előre nem látható eseményeket, amelyek eltérítenek minket az eredetileg idealizált útvonalunktól.

Az ösvény közepén volt egy kő.

egy kő állt az útban

volt egy kő

Az ösvény közepén egy kő állt.

Soha nem fogom elfelejteni ezt az eseményt

az életemben a retinám ilyen fáradt.

Soha nem felejtem el, hogy az út közepén

volt egy kő

egy kő állt az útban

Az ösvény közepén egy kő állt.

Tudj meg többet a No meio do caminho című versről.

Ön már rajong a költőért? Akkor emlékezzen Carlos Drummond de Andrade nagyszerű verseire.

3. Elmegyek Pasargadaqba. (1930), Manuel Bandeira

Ki ne érezte volna még úgy, hogy egy nap mindent elküld az űrbe és csomagol Pasargada felé? Az 1930-ban indult vers közvetlenül mindannyiunkhoz szól, aki egy szép napon, szorult helyzetbe kerülve úgy érezte, hogy feladja és elindul egy Valahol messze és idealizáltan .

De végül is, tudjátok, hol van Pasargadae? A város nem éppen képzeletbeli, valóban létezett, és az első perzsa birodalom fővárosa volt. Ott akarja az eu-lyrikusok menekülés, amikor a jelenlegi valóság megfojt .

Bandeira versét tehát az a vágy jellemzi, hogy menekülés A költői alany szabadságra és nyugalomra vágyik egy olyan helyen, ahol minden teljes harmóniában működik.

Elmegyek Pasargadaqba.

Ott a király barátja vagyok

Ott van a nő, akit akarok

Az ágyban választok

Elmegyek Pasargadaqba.

Elmegyek Pasargadaqba.

Itt nem vagyok boldog

A létezés egy kaland ott

Annyira lényegtelen

Joana, a spanyol őrült nő

Királynő és hamis őrült

Partnerré válik

A menyemről, aki sosem volt

És hogyan fogok tornázni

Biciklizni fogok

Egy vad szamáron fogok lovagolni

Felmászom egy botra

Megyek fürdeni a tengerbe!

És amikor fáradt vagy

Fekszem a folyóparton

Hívom az anyát - a víz anyját.

Hogy elmeséld nekem a történeteket

Hogy amikor kisfiú voltam

Rosa azért jött, hogy elmondja nekem.

Elmegyek Pasargadaqba.

Pasargadaóban minden van

Ez egy másik civilizáció

Biztonságos eljárással rendelkezik

A fogamzás megelőzése

Automatikus telefonnal rendelkezik

Van alkaloid, amit megspórolhatsz

Vannak gyönyörű prostituáltak

Számunkra a mai napig

És amikor a legszomorúbb vagyok...

De szomorú, hogy nincs mód

Amikor éjjel adsz nekem

Meg akarom ölni magam

- Ott a király barátja vagyok -

Megkapom a nőt, akit akarok

Az ágyban választok

Elmegyek Pasargadába.

Lásd még Manuel Bandeira Vou-me embora pra Pasárgada című cikkét.

4. Piszkos vers (1976), írta Ferreira Gullar

O Piszkos vers a költő Ferreira Gullar remekművének tekinthető, és 1976-ban született, amikor az alkotó Buenos Airesben élt száműzetésben.

A terjedelmes alkotás (több mint kétezer vers van benne) mindenről mesél egy kicsit: a költő származásától kezdve politikai meggyőződésén, személyes és szakmai útkeresésén át az álmáig, hogy az ország megtalálja a szabadságot.

Jelentősen önéletrajzi , o Piszkos vers szintén egy politikai és társadalmi portré Brazília 1970-es évekbeli katonai diktatúra jellemezte.

Mit számít egy név ilyenkor, amikor São Luísban leszáll az éj

Maranhão a vacsoraasztalnál, lázas fényben, testvérek között.

és a szülők egy rejtvény belsejében?

de kit érdekel a név

ez alatt a mocskos csempézett mennyezet alatt, a gerendák között.

székek és asztal egy üvegvitrin és egy szekrény között, az előttük lévő

villák, kések és edények, amelyek már eltörtek.

egy közönséges edény nem tart olyan sokáig.

és a kések elvesznek, a villák pedig...

elvesznek az életben, átesnek a padlódeszkák repedésein, és patkányokkal élnek együtt.

és csótányok vagy rozsda a hátsó udvarban a citronella fák között felejtve.

Kíváncsi vagy a brazil irodalom eme klasszikusára? Akkor tudj meg többet a Poema Sujóról.

5. Tudni, hogyan kell élni (1965), írta Cora Coralina

Egyszerű és szerény, ezek a legfontosabb jellemzői a goiasi Cora Coralina lírájának. A költőnő 76 évesen kezdte el publikálni verseit, ezért is láthatjuk munkáiban a hangnemet az élet bölcsessége azoké, akik végigmentek az életen, és útközben tudást gyűjtöttek.

Tudni, hogyan kell élni tipikus példája az író poétikájának, és néhány versszakba sűríti azt, ami az olvasó számára lényegesnek tűnik. Ez egy elmélkedés az életről Olyan, mintha a beszélő az olvasó mellett ülne, és megosztaná vele, amit útközben tanult.

Látjuk a versekben a közösségi élet hangsúlyozását, a megosztás Pontosan ebből a találkozásból fakadnak a legnagyobb gyümölcsöző pillanatok.

Nem tudom.

ha az élet rövid

vagy túl hosszú számunkra.

De tudom, hogy semmi, amit élünk

van értelme,

ha nem érintjük meg az emberek szívét.

Gyakran elég, ha egyszerűen csak vagyunk:

öl, amely üdvözöl,

karcsomagolás,

vigasztaló szó,

csend, amely tiszteletben tartja,

ragályos öröm,

könny, ami folyik,

egy olyan tekintet, amely kielégít,

szeretem, hogy elősegíti.

És ez nem egy másik világból való dolog:

az, ami értelmet ad az életnek.

Ez teszi őt

ne legyél rövid,

és nem is túl hosszú,

de hogy intenzív legyen,

igaz és tiszta...

amíg tart.

Ismerje meg Cora Coralinát is: alapvető versek a szerző megértéséhez.

6. Portré (1939), írta Cecília Meireles

Cecília költészete ilyen: bensőséges - szinte olyan, mint egy beszélgetés két ember között, önéletrajzi Az ő lírája is nagyon sokat forog a az idő múlandósága és az élet értelméről való mélyebb elmélkedés.

A címen. Portré egy olyan verset találunk, amely a lírai én vízióját kínálja az olvasónak. önző A képből szövődik a tükörkép, és a fényképen ábrázolt lény által felbátorodva a melankólia, a nosztalgia és a sajnálat érzései ébrednek.

A versekben ellentétpárokat találunk: a múltat és a jelent, a régmúlt érzését és a mostani tehetetlenség érzését, azt, hogy milyen volt az ember, és azt, hogy mi van. A költői szubjektum az írás során végig azt próbálja megérteni, hogyan jöttek létre ezek a hirtelen átalakulások, és hogyan lehet velük megbirkózni.

Ma nem volt ilyen arcom,

Olyan nyugodt, olyan szomorú, olyan vékony,

És ezek a szemek sem olyan üresek,

Sem a keserű ajak.

Nekem nem voltak ilyen erőtlen kezeim,

Olyan mozdulatlan, hideg és halott;

Nekem nem volt ilyen szívem.

Aki még csak nem is mutatkozik.

Ezt a változást nem vettem észre,

Olyan egyszerű, olyan helyes, olyan könnyű:

- Melyik tükörben veszett el

az arcom?

Fedezze fel Cecília Meireles kihagyhatatlan verseit is.

7. Költői engedéllyel (1976), írta Adélia Prado

A Minas Gerais-i írónő, Adélia Prado leghíresebb verse a Com licença poética, amely a Bagagem című debütáló könyvében szerepel.

Mivel ez eddig ismeretlen volt a nagyközönség előtt, a vers egy rövid a szerző bevezetője dióhéjban.

Amellett, hogy magáról beszél, a versek megemlítik a a nők helyzete a brazil társadalomban .

Érdemes megjegyezni, hogy a vers tisztelgés és utalás Carlos Drummond de Andrade előtt, mert hasonló szerkezetet használ, mint az ő felszentelt Poema das Sete Faces (A hét arc költeménye). Drummond, amellett, hogy Adélia Prado irodalmi példaképe volt, a kezdő költőnő barátja is volt, és sok bátorítást adott neki pályája kezdetén.

Amikor megszülettem egy karcsú angyalként,

azok közül, akik a trombitát fújják, jelentette be:

viszi a zászlót.

Túl nehéz teher egy nőnek,

ez még mindig szégyenletes faj.

Elfogadom az engem megillető cseleket,

anélkül, hogy hazudnia kellene.

Nem annyira csúnya, hogy ne tudjon megházasodni,

Szerintem Rio de Janeiro gyönyörű és

Néha igen, néha nem, hiszek a fájdalommentes szülésben.

De azt írom, amit érzek, beteljesítem a sorsomat.

Sorokat avatok, királyságokat mélyítek el

- A fájdalom nem keserűség.

Szomorúságomnak nincs pedigréje,

már az öröm iránti vágyam,

a gyökere ezeréves nagyapámig nyúlik vissza.

Béna leszel az életben, ez egy átok az embernek.

A nő kibontakozik, én vagyok.

Élvezte az olvasást Költői engedéllyel ? Adélia Prado bájos verseiben több példát is találsz erre a különleges lírára.

8. A füstölő a zene (1987), írta Paulo Leminski

Leminski egy olyan költő volt, akit nemrég fedezett fel újra a nagyközönség, és aki azonnal elbűvölte a közönséget. megosztja az olvasóval hogy helyet teremtsünk a közösségnek.

A füstölő a zene Talán ez a leghíresebb verse. A könyvben szerepel Zavartan fogunk nyerni a vers mindössze öt versszakból áll, és úgy tűnik, hogy olyan, mint egy a bölcsesség pirulája az élet ismeretét egy nagyon koncentrált térben mutatja be.

A kompozíció az identitás kérdésével és az identitás fontosságával foglalkozik. önmagunk vagyunk A szövegíró arra hívja az olvasót, hogy merüljön el önmagában, és a kudarcok ellenére is haladjon előre, ígéretes jövőt ígérve.

a vágyakozás

csak az legyen

hogy mi vagyunk

még mindig megy

vigyen minket túl

Ismerje meg Leminski legjobb verseit is.

9. Súlyos halál és élet (1954-1955), írta João Cabral de Melo Neto

A brazil irodalom nagy klasszikusa, a Morte e vida Severina a recifei író, João Cabral de Melo Neto leghíresebb műve. A költő sok versben meséli el a visszavonult Severino történetét, aki sok más brazilhoz hasonlóan az éhség elől menekült egy jobb hely keresése közben.

Severino egy szimbólum, amely az északkeleti bevándorlókról szól, akiknek el kellett hagyniuk származási helyüket, a sertão-t, hogy a fővárosban, a tengerparton keressenek munkalehetőséget.

A vers, a tragikus, ismert a erős társadalmi lábnyom és a brazil regionalizmus egyik remekműve.

Ismerje meg a hosszú vers egy rövid részletét:

- A nevem Severino,

mivel nincs másik mosogatóm.

Mivel sok Severinos van,

aki egy zarándok szent,

aztán felhívtak.

Severino de Maria

mivel sok Severino van

Maria nevű anyákkal,

Én lettem Maria

a néhai Zakariás.

De ez még mindig keveset mond:

Sokan vannak az egyházközségben,

egy ezredes miatt

akit Zakariásnak hívtak

és hogy ez volt a legrégebbi

ennek a sesmaria-nak az ura.

Ismerje meg João Cabral de Melo Neto leghíresebb alkotását a Morte e vida Severina című cikkel.

10. Az időjárás (1980), Mario Quintana

Mario Quintana a brazil irodalom legnépszerűbb költői közé tartozik, és talán óriási sikerét annak köszönheti. verseid egyszerűsége és a képesség, hogy azonosulás az olvasóközönséggel .

A híres vers Az időjárás eredeti címe Hatszázhatvanhat Ez egyrészt a versekben szereplő számokra utal, amelyek az idő könyörtelen múlását szemléltetik, másrészt a gonosz számára utaló bibliai utalás.

Itt egy olyan I-lyricet találunk, aki élete végén visszatekint és keresi bölcsesség a tapasztalatokból Mivel nem tud visszamenni az időben, és nem tudja végigkövetni a történelmét, a költői szubjektum versein keresztül próbálja átadni a az élet élvezetének igénye anélkül, hogy aggódnánk a felesleges dolgok miatt.

Az élet néhány feladat, amit hazahoztunk, hogy elvégezzük.

A következő dolog, amire emlékszel, hogy 6 óra van: van idő...

A következő dolog, amire emlékszel, hogy péntek van...

Amikor meglátod, 60 év telt el!

Most már túl késő a szemrehányás...

És ha kapnék - egy nap - még egy esélyt,

Még az órára sem néznék.

egyenesen előre ment...

És útközben eldobná az órák arany és haszontalan héját.

Tudjon meg többet Mario Quintana O Tempo (Idő) című verséről.

Fedezze fel Mario Quintana értékes verseit is.

11. Amavisse (1989), írta Hilda Hilst

Hilda Hilst az egyik legnagyobb brazil költőnő, aki az utóbbi időben kezdett szélesebb körben ismertté válni. Kompozíciói általában a romantikus szerelmi érzések körül forognak, és olyan aspektusokkal foglalkoznak, mint a félelem, a birtoklás és a féltékenység.

Amavisse nem csak azért jó tanúságtétel a lírájáról, mert a fő témájával foglalkozik, hanem azért is, mert elítéli a lírai önmaga előadásmódjának hangnemét.

A választott cím még a latin "szerettem" szóból is származik. sokkoló szerelem A költői szubjektum egy abszolút szenvedély eredménye, amely teljesen uralja a költői szubjektumot.

Mintha elvesztettelek volna, ezért akarlak.

Mintha nem látnálak (Arany lóbab)

Egy sárga alatt) így hirtelen megragadlak téged

Mozdíthatatlan, és én egészben lélegzelek.

A levegő szivárványa a mély vízben.

Mint minden mást, amit megengedsz nekem,

Lefényképezem magam néhány vaskapuban

Okkersárga, magas, és magam hígított és minimális

Minden búcsú feloldódásában.

Mintha elvesztettelek volna a vonatokon, az állomásokon...

Vagy körbejárni egy vízkört

Eltávolító madár, így hozzáadlak magamhoz:

Hálózatokkal és vágyakozással elárasztva.

Mit szólnál a Hilda Hilst legjobb versei című cikkhez?

12. Intim versek (1912), írta Augusto dos Anjos

Augusto dos Anjos leghíresebb verse a Versos íntimos. A mű az író 28 éves korában keletkezett, és a szerző egyetlen kiadott könyvében (Eu címmel) jelent meg. Nehéz, a szonett gyászos hangnemet hordoz, a pesszimizmus és frusztráció .

A verseken keresztül láthatjuk, hogy milyen a viszonya a körülötte élőkkel, és hogy az alany csalódottnak érzi magát a körülötte élők hálátlan viselkedése miatt.

A versben nincs lehetséges kiút, nincs lehetőség a reményre - az Augusto dos Anjos által a Versos íntimosban megkomponált versek teljesen feketék.

Nézd! Senki sem látta a félelmetes

Utolsó kimérájának temetése.

Csak a hálátlanság - ez a párduc -

Elválaszthatatlan társad volt!

Szokj hozzá a sárhoz, ami vár rád!

Az ember, aki ezen a nyomorult földön,

Lakik, vadállatok között, úgy érzi, elkerülhetetlen

Szükség van arra is, hogy egy vadállat legyen.

Fogj egy gyufát. Gyújtsd meg a cigarettádat!

A csók, barátom, a nyársalás előestéje,

A kéz, amelyik simogat, ugyanaz a kéz, amelyik kövez.

Ha valaki sajnálja a sebet,

Kövezd meg azt az aljas kezet, amelyik megsimogat téged,

Szorulj bele abba a szájba, amelyik megcsókol!

Használja ki az alkalmat, hogy többet megtudjon a versről a Poema Versos Íntimos de Augusto dos Anjos című cikkel.