Tartalomjegyzék
A "Pra não dizer que não falei das flores" című dalt Geraldo Vandré írta és énekelte 1968-ban, és az akkori nemzetközi dalfesztiválon második helyezést ért el. A "Caminhando" (menetelés) néven is ismert dal az akkoriban érvényben lévő katonai diktatórikus rendszerrel szembeni ellenállás egyik legnagyobb himnuszává vált.
A kompozíciót a rezsim cenzúrázta, Vandré-t pedig a katonai rendőrség üldözte, és a megtorlások elkerülése érdekében menekülnie kellett az országból, és a száműzetést választotta.
Szövegek
Séta és éneklés és a dal követése
Mindannyian egyenlőek vagyunk, akár összefont karral, akár nem.
Iskolákban, utcákon, mezőkön, épületekben
Séta és éneklés és a dal követése
Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.
Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.
A mezőkön éhség van a nagy ültetvényeken.
Az utcákon át vonuló, bizonytalan szálak
Még mindig a virág a legerősebb refrénjük.
És hisznek a virágok az ágyút verik
Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.
Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.
Vannak fegyveres katonák, szeretett vagy nem szeretett
Majdnem mindenki fegyverrel a kezében veszett el
A laktanyában megtanítják nekik a régi leckét.
Meghalni a hazáért, és ok nélkül élni.
Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.
Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.
Iskolákban, utcákon, mezőkön, épületekben
Mindannyian katonák vagyunk, fegyverrel vagy anélkül
Séta és éneklés és a dal követése
Mindannyian egyenlőek vagyunk, akár összefont karral, akár nem.
A szerelmek az elmében, a virágok a földön...
Bizonyosság elöl, történelem kézben
Séta és éneklés és a dal követése
Új lecke tanulása és tanítása
Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.
Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.
Elemzés és értelmezés
A himnusz hangzásvilágával a téma egyszerű rímképletet követ (A-A-B-B, azaz az első versszak rímel a másodikra, a harmadik a negyedikre és így tovább). Emellett a mindennapi nyelvi regisztert használja, a szöveg könnyen megjegyezhető és másoknak is könnyen átadható.
Úgy tűnik tehát, hogy azokra a dalokra utal, amelyeket a rendszer elleni felvonulásokon, tüntetéseken és demonstrációkon használtak, amelyek 1968-ban az egész országban elterjedtek. A zenét akkoriban a harc eszközeként használták, amelynek célja az volt, hogy közvetlen és tömör módon terjessze az ideológiai üzeneteket és a lázadást.
Séta és éneklés és a dal követése
Mindannyian egyenlőek vagyunk, akár összefont karral, akár nem.
Lásd még: Fable: mi az, jellemzők és példákIskolákban, utcákon, mezőkön, épületekben
Séta és éneklés és a dal követése
Az első strófa erre mutat rá a "sétál és énekel" igékkel, amelyek közvetlenül egy felvonulás vagy egy nyilvános tüntetés képére utalnak. Ott a polgárok "mind egyenlőek", még akkor is, ha nincs köztük semmilyen kapcsolat ("fegyvert adtak vagy nem adtak").
1968-as tüntetés a katonai diktatúra végéért.
Vandré "iskolákra, utcákra, mezőkre, épületekre" hivatkozva azt kívánta demonstrálni, hogy a különböző társadalmi rétegekből, különböző foglalkozású és érdekű emberek együtt vannak, és ugyanazért az ügyért vonulnak. A felhívott egység szükségessége és az emlékeztető, hogy mindenki ugyanazt akarja: a szabadságot, nyilvánvaló.
Gyerünk, menjünk, várni nem tudunk.
Aki ismeri az időt, nem várja meg, hogy megtörténjen.
A refrén, amely a dal során többször is megismétlődik, egy felhívás cselekvésre és egységre Geraldo közvetlenül a zenehallgatókhoz szól, és harcra szólítja fel őket: "Gyertek!" A többes szám első személy használatával (a "gyerünk!"-ben) egy kollektív aspektust nyom a cselekvésbe, emlékeztetve őket arra, hogy együtt folytatják a harcot.
Azzal, hogy "várni nem tudást jelent", a szerző azt hangsúlyozza, hogy aki tisztában van az ország valóságával, nem várhatja karba tett kézzel, hogy a dolgok megváltozzanak. A változást és a forradalmat nem adják tálcán senkinek, gyorsan kell cselekedni ("aki tud, az gyors észjárású, nem várja meg, hogy megtörténjen").
A mezőkön éhség van a nagy ültetvényeken.
Az utcákon át vonuló, bizonytalan szálak
Még mindig a virág a legerősebb refrénjük.
És hisznek a virágok az ágyút verik
Ez a strófa elítéli a nyomorúság Erős kritikát fogalmaz meg a pacifistákkal szemben is, akik a politikai válságot diplomáciai úton és közös megegyezéssel akarták megoldani, "határozatlan kordonokba" szerveződve.
Jan Rose Kasmir portréja, aki egy virággal állt szemben az amerikai katonákkal 1967-ben.
Az ellenkultúra mozgalom által hirdetett "béke és szeretet" eszméi hippi, o virág hatalom, Őket a virágok (a "legerősebb kórus") szimbolizálják, és az "ágyúval" (a katonai rendőrség erejével és erőszakosságával) szembeni elégtelenségüket hangsúlyozzák.
Vannak fegyveres katonák, szeretett vagy nem szeretett
Majdnem mindenki fegyverrel a kezében veszett el
A laktanyában megtanítják nekik a régi leckét.
Meghalni a hazáért, és ok nélkül élni.
Bár a katonaság az ellenséget, a diktatórikus hatalmat szimbolizálja, a zene nem dehumanizálja a katonákat. Éppen ellenkezőleg, arra emlékeztet, hogy "szinte mindannyian fegyverrel a kézben vesztek el", vagyis erőszakot alkalmaztak, öltek, de még ők maguk sem tudták, miért. Csak vakon engedelmeskedtek a parancsoknak, mert a agymosás amit elszenvedtek: a "régi lecke / Hogy a hazáért meghalni és ok nélkül élni".
Brazil katonák a katonai diktatúra idején.
A katonák, élükön egy a hamis hazafiság szelleme Életüket kellett áldozniuk és gyakran meg kellett halniuk az általuk védett rendszerért, amelynek ők is áldozatai voltak.
Iskolákban, utcákon, mezőkön, épületekben
Mindannyian katonák vagyunk, fegyverrel vagy anélkül
Séta és éneklés és a dal követése
Mindannyian egyenlőek vagyunk, akár összefont karral, akár nem.
Lásd még: 47 legjobb sci-fi film, amit látnod kellA szerelmek az elmében, a virágok a földön...
Bizonyosság elöl, történelem kézben
Séta és éneklés és a dal követése
Új lecke tanulása és tanítása
Az utolsó strófában megerősödik a polgárok közötti egyenlőség üzenete és az együtt harcba indulás sürgőssége, mert csak szervezett mozgalom révén jöhet létre a forradalom.
A dal arra emlékeztette őket, hogy "szerelmekkel a fejükben" menjenek előre, gondolva azokra az emberekre, akiket szeretnek, és akik a katonai elnyomás áldozatai lettek. A győzelemhez szükséges volt, hogy "a virágokat a földön hagyják", azaz felhagyjanak a pacifista megközelítésekkel.
Az ő kezükben volt a "történelem", az ország valóságának és minden brazil jövőjének megváltoztatásának lehetősége. Folytatniuk kell a "járást és az éneklést", a "tanulást és az új leckét", átadni tudásukat, felébreszteniük a többi embert a harcosságra.
A zene jelentése
"Hogy ne mondjam, hogy nem említettem a virágokat" egy felhívás a radikális politikai ellenállásra felhívás a diktatúra megdöntéséhez szükséges harc minden formájára.
Geraldo Vandré a virágokról beszél, hogy megpróbálja megmutatni, hogy nem elég "békével és szeretettel" harcolni a fegyverek és ágyúk ellen, hangsúlyozva, hogy a győzelem egyetlen módja az egység és a szervezett mozgalom.
Történelmi háttér
1968: elnyomás és ellenállás
1968-ban Brazília a politikai elnyomás egyik legrosszabb pillanatával, az AI-5 intézményével nézett szembe: egy olyan törvénycsomaggal, amely szinte korlátlan hatalmat adott a rezsimnek.
A tekintélyelvűséggel és a rendőri erőszak több epizódjával szemben az egyetemi hallgatók mozgósítani kezdtek, és nyilvános tüntetéseket tartottak, amelyeket agresszióval, letartóztatási parancsokkal és néha gyilkosságokkal fogadtak.
A tiltakozások fokozatosan elterjedtek az egész országban, és más csoportok is csatlakoztak a mozgalomhoz: művészek, újságírók, papok, ügyvédek, anyák stb.
Cenzúra
A cenzúra ellen tiltakozó brazil színésznők portréja.
A fenyegető, tiltó és üldöző cenzúra ellenére a zene a politikai és társadalmi üzenetek közvetítésének egyik művészi eszközévé vált.
A tolmácsok tisztában voltak azzal, hogy milyen veszélynek vannak kitéve, amikor nyilvánosságra hozták véleményüket, de életüket kockáztatva szembeszálltak a fennálló hatalommal, és az erő és a bátorság üzenetét adták át a braziloknak.
Sok évvel az 1968-as Nemzetközi Dalfesztivál után a zsűri egyik tagja egy interjúban bevallotta, hogy a "Pra não dizer que não falei das flores" lett volna a győztes dal. A Vandré a második helyre került a rendezvény szervezőinek és a programot sugárzó TV Globo csatornának a politikai nyomására.
Geraldo Vandré: száműzetés és visszavonulás a közéletből
Geraldo Vandré a Nemzetközi Dalfesztiválon 1968-ban.
A katonai hatalommal szembeszállók számára a lehetséges következmények a börtönbüntetés, a halál, vagy - azok számára, akiknek sikerült elmenekülniük - a száműzetés voltak.
A "Pra não dizer que não falei das flores" miatt Geraldo Vandré-t elkezdte figyelni a Politikai és Társadalmi Rendészet, és menekülnie kellett.
Több országot is bejárt, például Chilét, Algériát, Németországot, Görögországot, Ausztriát, Bulgáriát és Franciaországot. 1975-ben visszatért Brazíliába, de inkább távol maradt a rivaldafénytől, és ügyvédi karrierjének szentelte magát.
A dal és a benne közvetített politikai üzenet azonban bekerült a brazil zene és a politikai ellenállás történetébe.
Ismerje meg a következőket is
